Sziámi macska

A sziámi macskák európai elterjedése kalandos múltra tekint vissza. Először egy német természettudós rajzolt le belőlük egy példányt 1794-ben, amikor Közép-Ázsiában barangolt. A fajta csak sokkal később, 1884-ben kapott nevet, amikor is Sir Owen Gould, V.Rama sziámi király nagykövete két párat hozott belőle a mostani Thaiföld területéről - régi nevén Sziámból. A sziámi macskákat állítólag templomokban nevelték; még ma is találunk Dél-Ázsia buddhista templomaiban szabadon élő példányokat. Ezek, mivel csokoládébarnák voltak, különösebben nem tértek el londoni macskatársaiktól, viszont szemfülesek hamar felfedezték a fajta különlegességét, így a Gould által behozott példányok egyik utóda az 1888-as londoni macskakiállításon a legszebb macska címet nyerte el. A később kitenyésztett, fehérebb színű példányok miatt Londonban állítólag sokan kísértetmacskának tartották őket, de ennek ellenére hamar divatba jöttek, és intenzíven elkezdték tenyészteni a sziámi macskákat. Bár a kezdet kezdetén rengeteg vita volt az elfogadható szemszínt illetően, a sziámi végül mégiscsak meghódította Európát. Ezen fajta példányai roppant kíváncsiak, játékosak és tanulékonyak, társaságtűrőek és még a pórázt is elviselik. Egyetlen hátrányuk éles hangjuk, amellyel könnyen az őrületbe kergethetik a gazdit. Jellemzően karcsúk, keskeny a fejük és mandula formájú, egymástól távol álló ragyogó kék szemük van, tekintetük kíváncsi, huncut. Jelenleg mintegy 18 különféle színváltozatot ismerünk.

EREDET / A KEZDETEK

A sziámi macskák a Távol-Keletről jöttek, nevüket Sziámról, a mai Thaiföldről kapták. Keletről 1871-től rendszeresen szállítottak macskákat Angliába. Ezek között voltak karcsú, kék szemű macskák is, krémszínű testtel és sötétbarnától szinte fekete színig terjedő pofával, fülekkel, farokkal és lábakkal - ők voltak a sziámik. Ezek a macskák a tizenkilencedik századi Angliában nagy feltűnést keltettek, mivel mintázatuk és kék szemük addig teljesen ismeretlen volt Európában. A sziámi macskák ezért különleges attrakciónak számítottak, és birtoklásuk nagyrészt csak a tehetősebbek kiváltsága volt. Ezeket a rövid szőrű, "egzotikus" külsejű macskákat agyonkényeztették. Mivel testük karcsú, szőrük pedig rövid volt, gazdáik attól féltek, hogy nem bírják a hideg, nedves angol éghajlatot, ezért fűtött üvegházakban tartották őket, ahol a Távol-Keletről származó különleges fákat és bokrokat is védték a természeti elemektől. Néhány sziámit állatkertben is tartottak, például Berlinben és Párizsban. Az állatokat természetesen nemcsak hobbiállatként kezelték; a sziámit rövidesen tenyészteni és kiállítani kezdték. A legkorábbi kiállításokon ezek a keleti, kék szemű egyedek igazi áttörést hoztak a brit rövid szőrnek, a perzsák, a manxok és az abesszinek között. Az első sziámi egyedeket 1884-ben, a híres londoni Crystal Palace-ben állították ki; ketten voltak, őket előző évben hozták Sziámból. A fajtát hivatalosan 1900-ban jegyezték be. A sziámi hamar népszerű lett, de tartásuk - más egzotikus fajtához hasonlóan - továbbra is csak jórészt a brit arisztokrácia kiváltsága maradt, akiknek elegendő pénz és egyéb feltételek álltak rendelkezésükre, hogy tartsák és tenyésszék őket. A kezdeti sziámi felépítése nem hasonlított a mai fajtáéhoz. Sokkal robusztusabbak voltak, fejformájuk inkább háromszög, mint ék alakú volt. Színben is csak egyfajta létezett - a fóka jegyű (genetikailag fekete).

JELENKORI TÖRTÉNET

A fóka jegyen kívül régebben születtek néha kék vagy csokoládé jegyű sziámik is, ám nem arattak igazán nagy sikert. Őket akkoriban színhibásnak tekintették. Csak később kezdtek a tenyésztők a fóka jegyen kívüli, más színárnyalatok felé fordulni. Ezek között valószínűleg olyan árnyalatok is voltak, amelyek már a Sziámból származó sziámi macskák genetikai felépítésében is benne voltak. Az új színek más fajtákkal, valamint nem fajtatiszta macskákkal való keresztezéssel kerültek be. Már egészen korán, 1894-ben említést tettek kék jegyű sziámiról, ám ez a változat csak 1936-ban vált bejegyzetté. Csokoládé jegyű egyedek valószínű, hogy korábban már szintén születtek fóka jegyű szülőktől, de ez az árnyalat is csak az 1950-es években vált elfogadottá. Az 1960-as években bejegyzett lila jegy elképzelhető, hogy a kék és csokoládé jegyű állatok fakult változatainak keresztezéséből jött létre. A sziámi klasszikus színei világszerte a fóka jegyű, a csokoládé jegyű, a kék jegyű és a lila jegyű lettek. Ezután az 1960-as években az újabb színek már gyorsan elterjedtek. Az abesszin fajta és a nem fajtatiszta macskák segítségével, keresztezéssel bekerült a vörös jegy, a krém jegy és a teknőc jegy is a tenyésztésbe. A cirmos jegy alapjait szintén ekkor fektették le. Lassan, de biztosan nemcsak új színek jelentek meg, de a macska típusa is átesett változásokon. Az idők folyamán szelektív tenyésztéssel új sziámi típust hoztak létre, amely még elegánsabb, hosszabb fej- és fülformájú volt, mint az eredeti sziámi macska. A sziámit a világ minden részén a kifejezetten jellegzetes habitusáról ismerik. A sziámi általában véve hangos fajta. Nagyon sokat "fecsegnek", és hangos, rekedtes hangjukat sokat hallatják, még akkor is, ha egyedül vannak, és nincs kinek "beszélni". Nincs az a szomszéd vagy környéken lakó, aki ne venné észre, ha egy sziámi nőstény tüzel. Otthonában a sziámi jelenléte igen erőteljes, és boldogságához társakra és figyelemre van szüksége. Ez azt is jelenti, hogy nem érdemes olyan embernek tartania, akinek csak azért kell, mert "olyan cuki". Igényli a kapcsolatot, szeret mindenről tudni, és mindenbe beleütni az orrát. Szeretnek a figyelem középpontjában lenni. Nagyon élvezik a simogatást és a babusgatást, és órákig az ölünkben tudnak aludni, de ugyanígy szeretnek a vállunkon "utazgatni" egész nap. Ha nem kapják meg az elegendő törődést, akkor kikövetelik maguknak, méghozzá elég állhatatosan. Ha sokat vagyunk távol otthonról, akkor legalább egy játszótársat biztosítsunk neki. A sziámi általában jól kijön más macskákkal (bár időnként megpróbálnak uralkodni rajtuk) és kutyákkal is. A sziámi cicák ezenkívül játékosak is; értékelik és érdeklődnek a papírgalacsinok, kis labdák, játék egerek és kaparópóznák iránt is. Annyira intelligensek, hogy akár a papírgalacsin visszahozására is meg lehet őket tanítani, és pórázon is el lehet őket vinni sétálni, ha fiatalon ehhez hozzászoktatjuk.

GONDOZÁS

A sziámi szőrzete kevés fésülést igényel. Szőre nagyon rövid, és kevés aljszőrzettel rendelkezik, ezért normális körülmények között elég hetente egyszer átkefélni. Vedléskor nedves szarvasbőrrel könnyedén és gyorsan eltávolítható az elhalt és kihullott szőr. Ha kiállításra akarjuk vinni sziámi macskánkat, nem árt pár nappal előtte megfürdetni. Mindig macskák számára kifejlesztett samponnal fürdessük, és legfeljebb három nappal a kiállítás előtt, mivel a szőrzetnek pár nap regenerálódásra van szüksége. A sziámi fogai érzékenyek lehetnek, néhány ki is hullhat, még mielőtt elérné a tízéves kort. Ezt megelőzendő időnként adjunk a macskának főtt húst, amit jól meg kell rágnia, és rendszeresen ellenőriztessük fogait. A fogkő idővel fogszuvasodást okoz, melynek következtében előbb begyullad a fog, majd kihullik, ezért az a legjobb, ha minél korábban eltávolíttatjuk állatorvossal a lerakódásokat.

KÜLLEM / TEST

A sziámi közepes- nagy méretű, teste hosszú, vékony és rugalmas. Hosszú lábai viszonylag vékonyak, mancsai ovális alakúak. Hátsó lábai hosszabbak, mint a mellsők. A farok hosszú, vékony és elkeskenyedő, mint az ostor, és nincs benne görbület. A nyak hosszú és kecses.

FEJ

A fej hosszúkás és arányos, szemei távol ülők, orrvonala pedig hosszú. A fej és a finom pofazacskó tökéletesen egyenes vonalat alkot. A fülek nagyok és egyenesen állnak, széles alapúak és távol állnak egymástól. Az áll erős. A tiszta, élénk, mélykék szemek keleties formájúak, és az orr irányába dőlnek. A kancsal sziámi macskákat nem viszik kiállításra.

SZŐRZET

A sziámi szőre nagyon rövid és selymes, fénylő, és finoman simul a testhez. Hibának számít, ha a szőrzet túl hosszú, dús az aljszőrzet, vagy ha a bunda durva szerkezetű.

SZÍNEK ÉS MINTÁK MINTÁZAT

A sziámi kölykök teljesen fehéren jönnek világra. Színjegyeik csak később jelennek meg a pofán, a füleken, a farkon és a lábakon, valamint a hímeknél a herezacskókon. Ezt a mintázatot sokféleképpen ismerik: colorpoint, sziámi minta, egyszerűen "point" vagy himalája mintázat. A macska hároméves korára a szőrzet színének teljesen ki kell fejlődnie. A teljesen színezett maszk ideális esetben egészen a fül vonaláig nyúlik. Nedvesség (fürdetés, eső), hormoningadozás és hideg környezet hatására idővel a világosabb testfelületeken is sötétebb árnyékok jelennek meg, ez teljesen normális jelenség. Azokon a helyieken, ahol a bőr megsérült, a visszanövő szőrzet szintén sötétebb árnyalatot kaphat. A sziámi legszebb színét kettő- és négyéves kora között mutatja. Ha egyáltalán nem vagy csak nagyon ritkán járnak ki a lakásból, vagy meleg, száraz környezetben élnek, színük még tisztább lehet. A kiállításon alacsonyabb besorolást kapnak azok a sziámik, amelyek szőrzetében túl sok a sötét árnyék.

KLASSZIKUS SZÍNEK

A Thaiföldről érkező első macskák fóka jegyűek voltak. Ezek később, véletlenszerűen, más színű utódokat is nemzettek, például kék, csokoládé vagy lila jegyű kölyköket. Ezt a négy, egyszínű árnyalatot tekintik a klasszikus sziámi színeknek. A később megjelent árnyalatokat keresztezéssel hozták létre, és ezért Amerikában és még néhány országban a klasszikus színeken kívül más árnyalatú sziámit nem fogadnak el. A cirmos és teknőc jegyű, valamint a vörös, krém és fahéj jegyű macskákat külön fajtaként kezelik, "colorpoint rövid szőrű" név alatt. A nemkívánatos sötét árnyékolás legtöbbször a fóka jegyű és a kék jegyű macskáknál fordul elő. A sötét jegyekben látható fehér szőrszálak - tarkaság - nem elfogadott.

CIRMOS JEGYEK

A cirmos jegyű sziáminak nem egyszínű a maszkja, lábai, fülei és farka, hanem cirmos mintázat található ezeken a pontokon. A jegyek lehetnek bármely megszokott színből, fóka jegytől egészen az őzbarna teknőc mintázatig. A cirmos jegyeket már 1902-ben feljegyezték, és 1924-ben, Svájcban már egy kiadványban is megjelentek cirmos jegyű sziámik. Ezektől eltekintve komolyan csak az 1960-as években kezdtek foglalkozni a cirmos jegyű sziámi létrehozásával. Mivel a sziámin kívül más fajtákat is bevontak keresztezés útján a cirmos jegyű egyedek megalkotásába, ezért többek között az amerikai C. F. A. ezeket a színváltozatokat nem sziáminak, hanem "colorpoint rövid szőrűnek" nevezi. Ezen túlmenően viszont, a szín kivételével, másban nem különböznek a klasszikus színezetű sziámi macskáktól.

VÖRÖS JEGY, KRÉM JEGY, TEKNŐC JEGY

A vörös, krém, teknőc jegyű macskák Angliában tűntek fel. Az 1940-es évek vége felé egy vörös nem fajtatiszta macska segítségével tenyészprogramot indítottak, hogy létrehozzanak vörös, krém, valamint teknőc jegyű sziámi macskákat. Mindegyik létezhet cirmos mintákkal vagy a nélkül. A fajtastandard előírja, hogy a nem cirmosoknál az egyszínű arcmaszknak csíkoktól mentesnek kell lennie, és megtiltja a lábakon vagy a farkon megjelenő csíkokat is. A vörösnél és a krémnél ezt kivitelezni gyakorlatilag lehetetlen. A vörösre és annak fakult változatára, a krémre nem hat a nem aguti gén, ezért a cirmos minta minden esetben átszűrődik. A legtöbb esetben a vörös cirmos jegyű és a krém cirmos jegyű egyedeket nem lehet ránézésre megkülönböztetni a vörös és krém jegyűektől. Meglepetésre, ezeknél a színeknél találkozhatunk "szeplőkkel" is, amelyek apró sötét pettyekként jelennek meg a szemhéjon, a füleken, az orron és a száj szélén, és ezek gyakran előfordulnak minden vörös macskánál, így a sziáminál is. A teknőc cirmosoknál a foltok eloszlása nem lényeges, de fontos, hogy minden esetben mindkét szín megjelenjen minden pointon.

KELETI FEHÉR

A keleti fehérnek külön státusa van. Ennek a sziámi fajtának szőre hófehér, szemei kékek. Más, szintén hófehér, kék szemű macskákkal ellentétben a keleti fehérek között alig akad süket. A keleti fehér szemének kék színe a (színjegyes) sziámitól ered, vagyis a keleti fehér színjegyei annak hófehér bundája alatt rejtőznek, tehát a kék szem nem ama W gén hatására alakul ki, amely gén más macskáknál a süketséget okozza. A keleti fehér szőrének hófehérnek kell lennie, és nem szabad, hogy sárgás elszíneződés vagy bármilyen más szín megjelenjen benne. Az sem megengedett, hogy bárhol sötét pigmenteket lehessen felfedezni. Talppárnái, fülei belseje és orrtükre minden esetben rózsaszín. Szeme kék, ideális esetben mély, élénk sötétkék. A keleti fehérnek az egész világon kicsi, de annál rendíthetetlenebb tenyésztő- és rajongótábora van. A fajtát az 1970-es években fejlesztették ki sziámi és nem fajtatiszta fehér macskák keresztezésével.

FEHÉR FOLTOS SZIÁMI

Egy tizenkilencedik század végéről származó, sziámialmot ábrázoló fotográfiáról kiderült, hogy már a kezdetekkor is léteztek fehér foltokkal rendelkező sziámi macskák. Ám ezek a jegyek a szelektív tenyésztés következtében eltűntek. A sziámitenyésztés egyik fő irányvonala évekig az volt, hogy tiltották a fehér foltosságot. Amikor az 1970-es és 80-as években a tenyésztők különböző országokban, egymástól függetlenül elkezdtek annak irányába mozdulni, hogy fehér jegyű keletieket is bevontak a keresztezésbe, ezt a legtöbb sziámitenyésztő ellenezte. Ennek ellenére a fehér foltos sziámi kiharcolta magának a helyet a pedigrés macskák körében, és rajongótáboruk egyre növekszik. A fehér foltos sziámi (valamint keleti rövid szőrű, keleti hosszú szőrű és balinéz) (újra)bevezetéséhez nem fajtatiszta, fehér foltos macskákat, teknőctarka és fehér perzsákat, valamint fehér pettyes Cornish Rexeket használtak. Ma már több szervezet is elfogadja őket, ezért lehet kiállításra vinni, ám vannak még olyan szövetségek, amelyek megtagadják a fehér foltos sziámi bejegyzését. A fehér foltos sziámi és balinéz macskákat "Seychelle" néven is szokták emlegetni.

MÁS SZÍNEK

Mára már különféle új színek és faktorok is bekerültek a tenyésztésbe. Ezért van már fahéj jegyű és őzbarna jegyű (az őzbarna a fahéj fakult változata), amely színeket az abesszintől "kölcsönözték", és - az ezüst faktor bevonásával - füstszínű és ezüst cirmos jegyű sziámik is léteznek már.

MEGJEGYZÉS

• Találkozhatunk olyan sziámival is, amelyet gazdája "variánsnak" mond. Ez azt jelenti, hogy a (rövid szőrű) macska hordozza a hosszú szőrért felelős fahéj jegyű sziámi kölyök gént. A variánsokat nem használják a sziámitenyésztésben, hanem csak a hosszú szőrű balinéz és keleti hosszú szőrű fajták tenyésztésében.
• A fajta - amelyet 1900 körül úgy jellemeztek, hogy a legtökéletesebb szépség és fajtatisztaság bizonyítéka - jellegzetességének tartották a kancsalságot és a feltűnően görbe farkat. Ez meglepő, hiszen a Sziám templomaiban élő sziámi macskákon ezen rendellenességek egyikét sem lehetett felfedezni.