Manx / Man-szigeti farkatlan macska és walesi

View the embedded image gallery online at:
https://macskafajtak.hu/manx-man-szigeti-macska#sigProIdc168bbfd63

A manxot nem lehet eltéveszteni: nincs farka. Az Ír-tengeren található Man-szigetről származik, innen kapta nevét is. Történelmi dokumentumok bizonyítják, hogy már VII. Edward angol királynak is voltak manx cicái. E fajta kialakulásához is számos mítosz kapcsolódik. Ezek egyike, hogy Noé bárkáján Noé véletlenül rácsapta az ajtót egy macska farkára. Másik magyarázat az, hogy az első macskák a spanyol armada hajótörést szenvedett flottájáról kerültek a Man-sziget partjára. A harmadik történek szerint, amikor az írek és a sziget bennszülöttei harcoltak egymással, az előbbiek a macskákat leöldösve azok dús farkát tűzték harci sisakjaikra. Ezt megunván a nősténymacskák elkezdték leharapdosni frissen született kölykeik farkát, hogy azok megmeneküljenek a halálos veszedelemtől. Így alakultak ki a farok nélküli macskák. A Man-szieget lakói annyira büszkék erre a helyi nevezetességre, hogy még a sziget jelvényére is a manx cicát választották. A manxnak a járása is ugyancsak jellegzetes: mivel hátsó lábai hosszabbak, mint az elsők, mozgásában nyoma sincs a macskák kecsességének, inkább a nyúlhoz hasonlóan ugrál - emiatt vannak, akik úgy hiszik, a macska és a nyúl keresztezéséből jött létre. A meghosszabbodott hátsó lábakból adódik, hogy mászni sem nagyon tud az állat, illetve nagyobb magasságból leugrani sem. Mivel a farkatlanság gyakorlatilag genetikai hiba, ezért a manxok kölykei gyakran halva születnek, tenyésztése ezért aztán ugyancsak nehézkes. A versenyeken kizárólag a teljesen farkatlan változatokat fogadják el, márpedig sokszor előfordul, hogy a manx kölykök farokcsonkkal vagy farokkal jönnek világra. Az igazi manxnak a gerincoszlopán a farok helyén afféle bevágás, üreg található. A cica intelligens és játékos, gyakran hozzá vissza az eldobott tárgyakat, lehet vele apportírozni, sőt, a pórázt is jól viseli.

View the embedded image gallery online at:
https://macskafajtak.hu/manx-man-szigeti-macska#sigProId755777f068

A RÖVID SZŐRŰ MANX EREDETE

A manx és hosszú szőrű rokona, a walesi évszázados, természetes fajtának számítanak. A fajta gyökerei a brit Man-szigetről erednek, amely Anglia és Írország között, az Ír-tengeren található. Nem teljesen tiszta, hogy ezek az állatok hogyan fejlődtek ki, de az biztos, hogy már évszázadok óta éltek farkatlan és rövid farkú macskák Mán szigetén (valószínű, hogy már több mint négyszáz éve), és jobban elterjedtek, mint a hosszú farokkal rendelkező egyedek. A manx volt az egyik fajta, amelyet a fajtatiszta macskák első, tizenkilencedik század végi kiállításain bemutattak mind Angliában, mind az európai kontinensen vagy az Egyesült Államokban. Szintén ez volt az a fájta, melyet elsőként jegyeztek be, és melynek elsőként készítették el fajtastandardját. Az első fajtamacskaklub például az 1901-ben alapított Rövidszőrű Macska Szövetség és Manx Klub volt. A világ minden pontján oly érdeklődéssel fogadták a tenyésztők a Manszigeti farkatlan macskákat, hogy a nyomás hatására az 1950-es években a kormány létrehozott egy állami tenyészetet. Ezzel megakadályozták, hogy a tanyán élő farkatlan macskákat gazdáik kivigyék az országból, és eladják őket házi kedvencnek, így ezzel a lépéssel a génállomány nagy részét sikerült megőrizni. Az 1990-es években ez a tenyészet magánkézbe került, majd - mivel veszteségesen működött - bezárták. Ma már a Douglasben (Mán fővárosában) működő turistainformációs iroda magántenyésztőkhöz irányítja az érdeklődőket. Bár a látogatók még ma is találkozhatnak tanyán vagy magánszemélyeknél élő, törzskönyv nélküli manxokkal Mán szigetén, számuk már korántsem olyan nagy, mint azelőtt; az elmúlt száz évben a szigeten élő macskák száma jelentősen lecsökkent.

A HOSSZÚ SZŐRŰ MANX EREDETE

A hosszú szőrű manx - amelyet időnként walesinek (cymric) is hívnak - korábban a szigeten kívül nem igazán volt ismert. Bár az 1950-es években a szigeten kívül is születtek hosszú szőrű manx kölykök, elsőre nem gondolták, hogy ez "normális". Az 1960-as években, először Kanadában, tudatos tenyésztési program indult a hosszú szőrű változat fenntartására. Az első walesit 1963-ban állították ki. Azután felfedezték, hogy időnként minden rövid szőrű vérvonalban született egy-két hosszú szőrű egyed, így a hosszú szőrű manx nevet adták nekik. Ezzel egy időben Amerikában elfogadták azt a fajtastandardot, mely szerint a fajta egvedei lehetnek rövid és hosszú szőrűek is. A mai manxpopuláció több tagjai is hordozza a hosszú szőrzetért felelős gént, és a legtöbb tenyésztőnél időről időre felbukkan egy vagy több hosszú szőrű kölyök.

JELLEM

A manx magas fokú szociális intelligenciával rendelkezik. Nagyon megbíznak gazdájukban, kellemes és kiegyensúlyozott macskák, jól kijönnek más macskákkal és kutyákkal, ugyanez a helyzet a felnőttekkel és a gyerekekkel is. Némelyikük különösen egy bizonyos emberhez kötődik. Nagyon kiegyensúlyozottak és jó természetűek, és még öregkorukban is játékosak maradnak. Mivel igen szolgálatkészek, ezért könnyen meg lehet őket tanítani pórázon sétálni vagy apportírozni, mondjuk papírgalacsinnal. A fajta egyedei erősek és egészségesek, és megfelelő gondoskodás mellett igen magas kort érhetnek meg - a tizenöt-húsz éves manx nem ritkaság.

GONDOZÁS

A manx bundájának gondozása ugyanúgy nem jelent gondot, mint egy átlagos, nem fajtatiszta macskáé. Elegendő rendszeresen finom sörtéjű kefével átkefélni szőrzetét, majd sűrű fogú fésűvel finoman megfésülni. Vedléskor az elhalt szőrszálak eltávolításában nagy segítség egy gumikefe vagy masszázskesztyű, de ezekkel óvatosan kell bánni, mivel tönkretehetik a bundát. A walesi hosszú szőre sem igényel különleges bánásmódot, mivel a fajtára jellemző bunda nem gubancolódik. Elegendő fémsörtéjű kefével kezelni szőrzetét, majd finoman megfésülni. Ha kiállításra visszük a macskát, pár nappal előtte be kell szórni a bundáját finom korpával vagy speciális, macskáknak való száraz samponnal. Ha ezt jól eloszlatjuk bundáján, felszívja a szennyeződést és a felgyülemlett faggyút. Fél óra elteltével kefével eltávolítható a por vagy a korpa, így a szőrzet újra tiszta és friss lesz.

KÜLLEM / TEST

A manx tömzsi testalkatú, közepesen nagy macska, csontszerkezete erős, ezért kerekded, tömör benyomást kelt. Hátsó lábai észrevehetően hosszabbak, mint a mellsők, ezért hátvonala enyhén emelkedik. Lábai izmosak. Öt különféle hosszúságú farokformát tartanak számon: a teljesen farok nélküli macska, amelynek sem farok-, sem keresztcsonti csigolyája nincs, ezt "rumpy"-nak hívják; a "rumpy riser"- nek nem több mint három keresztcsonti csigolyája van, de nincs farokcsigolyája; a "stumpy" rövid, csonka farokkal rendelkezik; a "longy"-nak nem teljes (rövid) farka van; és végül a "taily" a teljes farokkal rendelkező manx macskát jelenti. Az első hármat a farkatlan vagy csonkafarkú kategóriában állítják ki, míg az utolsó kettőt, ha minden másban megfelel a típusnak, használhatják a tenyésztésben.

FEJ

A fej kerek, az orrvonal hajlított. A fülek nem túlságosan magasan tűzöttek, alapjuk széles, és enyhén kifelé fordulnak. A szemek kerekek és nagyok. Léteznek rövid és hosszú szőrű manxok. A fajta jellegzetessége a kettős bunda, mely tapintásra nagyon puha és vastag. A rugalmas aljszőrzet felnyomja a fedőszőrzetet, így az kissé jobban eláll a testtől, mint az európai rövid szőrűnél, bár nem annyira, mint a brit rövid szőrűnél. A walesi dupla bundája félhosszú, és tapintásra puha és rugalmas.

SZÍNEK ÉS MINTÁZAT - ÁLTALÁNOSSÁGBAN

A manxot csak a természetes, tanyasi macska színekben tenyésztik, melyek hagyományosan Észak- és Nyugat-Európában fordulnak elő, valamint a hozzájuk tartozó cirmos mintázatokkal és rajzolatokkal. Ezek: az egyszínű fehér, a fekete, a vörös, a kék, a teknőctarka és a kékkrém, fehér jegyekkel vagy anélkül, és ezüst alj- szőrzettel. A cirmos minták közül a klasszikus/foltos, a pettyes és a csíkos fordul náluk elő. A fehér szín bármilyen mennyiségben megengedett, így találkozhatunk vanmintás manx vagy walesi macskákkal, ahol esetenként egyik vagy mindkét szem kék. Bármilyen szemszín megengedett, legtöbbjük szeme zöld és arany szín közötti. Ennél a fajtánál nem fogadják el azokat a színeket és faktorokat, amelyek a Távol- Keletről erednek, mint a spriccelt cirmos, a lila, a csokoládé, a fahéj, az őzbarna, a point minta, valamint a burma és tonkinéz faktorok. Ha mégis ilyen manxkölyök születik, az azt jelenti, hogy felmenőinek vérvonala nem fajtatiszta.

MEGJEGYZÉS

  • A cymric szó walesi eredetű, és azt jelenti: "Walesből jött".
  • A manx macskának, hasonlóan az emberhez (és más farok nélküli állathoz), nagyobb esélye van arra, hogy nyitott hátgerinccel szülessen. Régen manx macskákkal végzett tudományos beltenyésztési kísérletekkel próbálták kideríteni, hogyan öröklődik ez a tulajdonság, és hogyan lehetne ezt az embereknél megelőzni. Ezek a laboratóriumi keresztezések akaratlanul is rossz hírbe hozták a fajtát. A manxtenyésztők igyekeznek úgy kivédeni a rendellenességet, hogy nem használják azokat a vérvonalakat a tenyésztésben, ahol ez a tulajdonság előfordul. Évszázadok óta mind a Man-szigeten, mind máshol minden probléma nélkül sikerült a manx macskákat egymással keresztezni.
  • A farok nélküliség nem öröklődik egyenletesen, ezért különféle hosszúságú farokkal születhetnek egyazon alomban a kölykök.
  • A manx macska azon testrésze hiányzik, amely az ugrásnál a "kormány" szerepét tölti be. Ennek ellenére ezek a macskák is kiválóan tudnak mászni és ugrani - semmiféle hátrányt nem szenvednek attól, hogy nincs farkuk. A vadonban is élnek farok nélküli vagy rövid farkú macskafélék (mint például a hiúz), és igazán nem lehet rájuk fogni, hogy rövid farkuk miatt kevésbé lennének tevékenyek. A mai napig is manx macskák tízezrei élnek Mán szigetén. Mivel az állami tenyészet bezárt, a brit törzskönyvregiszter, amely egyébként teljes és zárt, biztosítja, hogy a Man-szigeten élő manxtenyésztők macskáit bejegyezzék. A korai bejegyzés ellenére a fajta soha nem volt igazán népszerű. Kicsi, ám elhivatott tenyésztői kör létezik a világban szétszórva, akik kulturális örökségként tekintenek a faj-tára, és legjobb tudásuk szerint próbálják fenntartani, és ahol lehet, tökéletesíteni.

Források: A fajtaleírásokat több szakkönyv, wikipediás cikk, külföldi honlapok és fórumok összevetése alapján készítettünk el. A fajtaszakértő által ellenőrzött cikkeket magyar tenyésztők lektorálták.