Birman macska / burmai szent templommacska

A birman, más néven burmai szent templommacska a legenda szerint egy burmai istennőtől származik. A történet úgy tartja, hogy élt egyszer egy Mun Ha nevű szerzetes, aki egy burmai kolostorban egész életét Cun Kiang Sze, a kék szemű istennő szolgálatának szentelte. Elmélkedéseinél mindig vele volt macskája is, Szin, a fehér bundájú, barna pofájú, arany szemű kedvenc. Egy baljós estén azonban a kolostor életét felbolygatták: haramiák törtek be, akik megölték Mun Ha-t. Macskája Szin ekkor a zafírszemű istennő szobrára pillantva csodás átváltozáson ment keresztül: bundája bearanyozódott, szeme az istennő szemének kékjére váltott, tappancsai kifehéredtek. A kolostor többi macskája is fölvette a "szent színeket", ezen felbuzdulva sikerült a szerzeteseknek visszaverni a gaz haramiatámadást. Szin néhány nap múlva elpusztult, és elvitte Mun Ha lelkét a paradicsomba. Ezt a történetet az első tenyésztő említette meg 1924-ben, a fajta igazi eredete a feledés homályába vész. Valószínűleg az első tenyészpárt 1919-ben csempészték be Burmából Franciaországba. Bár a kandúr nem élte túl a viszontagságos utazást, szerencsére párja, Sita addigra már megtermékenyült. Franciaországban 1925-ben ismerték el a birmant külön fajtaként. A birman elegáns, félhosszú szőrű macska, talpain "fehér zoknit" visel. Intelligens, bohókás természete miatt roppant kedvelt fajta. Igényli és elvárja a szeretetet és a foglalkozást.

EREDET

Egyetlen fajta sem büszkélkedhet olyan, minden képzeletet felülmúló eredettörténettel, mint a burmai szent templommacska. Úgy tartják, hogy sok-sok éve fehér macskák éltek egy burmai templomban, különleges védelmet élvezve. Egy nap a templomot támadás érte, és a legtöbb hívőt megölték. Az egyik pap éppen a kék szemű Tsun-Kyan-Kse istennő szobránál állt, amikor lesújtottak rá. Miközben utolsót sóhajtott, egy fehér macska ugrott rá, és az istennő szobrára nézett. A macska szemei kékké változtak, fülei, pofája, lábai és farka pedig sötétebb árnyalatúvá váltak. Csak mancsai maradtak fehérek. Abban a pillanatban a templom összes macskája átesett ugyanezen a változáson. Ez csak egyike azoknak a történeteknek és változatoknak, amelyek a fajta feltételezett eredetéről keringenek. A szakirodalom szerint az első birman 1900 körül érkezett Burmából Franciaországba, ami önmagában elég hihetőnek tűnik. Egyesek azonban vitatják ezt a feltevést, és gyanítják, hogy a fajtát francia tenyésztők hozták létre keresztezéssel. No de ebben semmi misztikus nincs, ezért valószínű, hogy a tenyésztők találták ki a történeteket, hogy egy bizonyos aura vegye körül a fajtát - és hogy a kölykök árát kicsit feltornásszák. Ez is hihető verzió, és ezt régi törzskönyvek is alátámasztják, melyekben hosszú szőrű, colorpoint, ismeretlen eredetű macskák szerepelnek. Általánosan azonban elfogadott tény tehát, hogy a fajta Franciaországból származik, és keresztezéssel hozták létre. Szintén Franciaországban történt, hogy 1925-ben a fajtát első ízben bejegyezték. A birman csak ezután kezdett Európában és Amerikában is elterjedni. Ma már az egyik leggyakoribb és legnépszerűbb fajta a világon.

JELLEM

A birman túlnyomóan csöndes és toleráns macska. Hangja nem feltűnő és lágy. Ha valamire nagyon vágyakoznak, inkább testbeszédükkel és szemkontaktussal érik el céljukat. Élvezik a család társaságát, de általában nem igazi ölben ülő macskák, bár szeretnek az ember közelében lenni, mellettük aludni a kanapén. Sok birman egy embert választ ki magának. Viselkedésük nagyon kifinomult, érzékenyek - ki nem állhatják, ha bosszantják vagy kergetik őket. Az ehhez hasonló durva bánásmód elkeseríti őket, bár ilyenkor is ritka, hogy kiengedjék karmaikat. Az agresszív viselkedés távol áll a birmantól. Nem szeretik a nyüzsgést, ezért mindig biztosítani kell nekik a lakásban egy csendes helyet, ahová visszavonulhatnak. Általában jól kijönnek más macskákkal, és egy nyugodt kutya jelenléte sem okoz nekik túl nagy problémát. Kitűnő viszonyban lehetnek a gyerekekkel, egészen addig, amíg a gyerekek jól bánnak velük. Bár összességében csendes fajta, egyáltalán nem közönyös, és ha kedve úgy tartja, élvezi a játékot és a mókát.

GONDOZÁS

A birman egyik nagy előnye, hogy pazar bundája ritkán gubancolódik, és kevés törődést igényel. Fémfogazatú fésűt a birmanoknál általában nem használnak, mert tönkreteszi aljszőrzetét. Egy jó minőségű, erős sörtéjű kefe sokkal megfelelőbb. Viszont szőrváltáskor műanyag végű, fémsörtés kefének nagy hasznát vehetjük. Mivel a kiállításokon nagy hangsúly helyeződik a bunda minőségére, ezért a rendszeresen kiállított birmanokat többet kell fésülni, mint a hobbiállatként tartott társaikat. Kiállítás előtt öt nappal ajánlatos megfürdetni, a közbeeső napokon pedig időnként nem árt bepúderezni. E célra a zsírmentes púder ajánlott, amelyet alaposan el kell oszlatni az egész szőrfelületen, majd alaposan kikefélni sörtés kefével. A kezelés után a szőrzet sokkal jobban fog állni a kiállítás napján, és a macska "jól fésűknek" tűnik. A fül végén található szőrcsomók elrontják a fülformát, ezért gondosan le kell nyírni.

Küllem / TEST

A birman közepes méretű, enyhén hosszított, arányos testfelépítésű macska. A lábak erősek és viszonylag rövidek, a mancsok kerekek. A farok közepes hosszúságú, tömött, bozontos és rugalmas. A hímek felépítése robusztusabb, mint a nőstényeké.

FEJ

A koponya erőteljes, a homlok enyhén domború. A pofa telt és kissé gömbölyded. Az orr közepes nagyságú, stop nélküli, de enyhén görbül. Az áll erős és jól fejlett. A fülek elég kis méretűek, és végük lekerekített. Nincsenek túl messze egymástól, de nem is lehetnek túl magasan. A szem nem teljesen kerek, kívánatos a kissé ovális forma. Nagyon ritkán előfordulhat kancsalság, ami hibának minősül.

SZŐRZET

A bunda félhosszú-hosszú, hideg éghajlaton vastag gallér látható rajtuk. A pofaszőrzet rövid. A bunda tapintásra selymes, és pazar fátyolként borítja a macska testét. A birmanok aljszőrzete rövid.

SZÍNEK ÉS MINTÁZAT - ÁLTALÁNOSSÁGBAN

A birman csak sziámi mintázattal létezik, és csak így fogadják el. A sziámi faktor biztosítja, hogy a valódi szín csak az extremitásokon, más néven a "point"-okon látszódjon. Ezek: a fülek, a pofa, a mancsok, a farok és a hímeknél a herezacskók. A test más részei nagyon halvány árnyalatúak. A birmanok esetében kívánatos, hogy a háton és az oldalon a bunda arany-bézs árnyalatú legyen. A test többi részén a szőrzet tojáshéj-színű. Hibának számít a fehér foltosság. Ideális esetben a birmannak nincsenek sötét árnyékok vagy más színelváltozások a testén, de ez gyakorlatilag teljesíthetetlen feltétel, főleg az idősebb és a sötétebb jegyű macskáknál. Az évek során sötét árnyékok megjelenését okozhatja a klímaváltozás, a hormoningadozás és a sérülések, ezért gyakran csak a fiatal állatok felelnek meg a halvány testszínnel szemben támasztott követelményeknek. A pointokon a színeknek változatlanoknak kell maradniuk. Itt nem lehetnek sem fehér, sem világosabb árnyalatú részek, még szőrszálak sem (tarkaság). A "pápaszem", a szem körüli világos szőrzet, amely időnként előfordul, szintén hibának számít. Az egyszínű állatoknál a teljes orrtükörnek színezettnek kell lennie. Előírás a mélykék szemszín.

KESZTYŰ

A birman fontos jellegzetessége a mancsa, amelyet a fajta kedvelői "kesztyűnek" hívnak. Rajtuk kívül csak egyetlen fajtánál, az amerikai rövid szőrű hócipős macskánál fajtaelőírás a kesztyű. Mivel a fehér foltosság véletlenszerűen öröklődik, nehéz kifejleszteni ezeket a jegyeket, így az ideálistól való eltérést a kiállításokon elfogadják. Vannak azonban alapkövetelmények, amelyeknek a jegyeknek eleget kell tenniük. Tiszta fehérnek, pettyektől vagy más színtől mentesnek kell lenniük. A fehér jegynek szép szimmetrikusnak kell lennie, és nem terjedhet túl magasra a mellső lábak hátsó részén (macskatartó körökben "felfutásnak" is nevezik). A hátsó lábak hátulján a fehér szín fordított V alakban fut ("sarkantyú"), de nem érhet a sarok fölé. Ideális esetben a fordított V alak a hátsó lábakon párhuzamosan fut.

SZÍNEK

A birman eredeti színei a fóka (genetikailag fekete) és a kék jegy (genetikailag kék), a legtöbb fajtavédő birmantenyésztő csak ezt a kettőt fogadja el valódi színként. Esetenként - a fajta hőskorában - született csokoládé és lila egyed is, de csak nagyon kevés. Csak később kezdték ezeket a színeket behatóbban is tanulmányozni és elfogadni. Az idők folyamán további, nem kevésbé látványos szín is bekerült keresztezéssel a tenyésztésbe, például a vörös és krém jegyek. Ez tette lehetővé, hogy teknőc (genetikailag teknőctarka) jegyű egyedeket is tenyésszenek. Ma már cirmos jegyű birmanokkal is találkozhatunk. A nem aguti (vagyis egyszínű) birmanok jegyeinek teljes színskálája: fóka, fóka teknőc, kék, kék teknőc, csokoládé, csokoládé teknőc, lila, lila teknőc, vörös és krém. Az agutik (vagyis cirmosok) jegyeinek színei: fóka cirmos, fóka teknőc cirmos, kék cirmos, kék teknőc cirmos, csokoládé cirmos, csokoládé teknőc cirmos, lila cirmos, lila teknőc cirmos, vörös cirmos, valamint krém cirmos. Ezenkívül fekete "szeplők" engedélyezettek a vörös és krém színű macskáknál. A teknőctarkáknál követelmény, hogy mindkét színnek meg kell jelennie az összes pointon.

MEGJEGYZÉS

• Tipikus jelenség a point macskáknál, hogy fehéren jönnek világra. Sötét jegyeik csak később alakulnak ki. Egy év is eltelhet, mire a birman végleges színét eléri, és a "maszk" is csak idővel fejlődik ki teljesen.

• A kiállítási követelmények igen magasak. A tenyésztőknek nemcsak a tökéletes testfelépítésre, szőrhosszúságra és -struktúrára, valamint a fejformára kell törekedniük, de a fehér mancsok, jegyek és a test színe ugyanilyen fontos. A gyakorlati kivitelezés nem könnyű, szinte lehetetlen minden szempontból megfelelő birmant kitenyészteni. Vannak birmanok, amelyeknek a szemszíne túl világos, a mancsjegyeik nem szimmetrikusak, fehér az álluk, az arc nem tisztán maszkolt, vagy sötét jegyeikben fehér szőrszálak találhatók - és ez az összegzés még nem is teljes. Ha a birmant csak házi kedvencként szeretnénk tartani, akkor ezek a tökéletlenségek általában nem fontosak, de ha kiállítási célból akarunk ilyen macskát, először nem árt alaposan beleásni magunkat a fajtastandard előírásaiba, és ha van rá mód, ellátogatni minél több kiállításra és tenyésztőhöz, mielőtt választunk.

Források: A fajtaleírásokat több szakkönyv, wikipediás cikk, külföldi honlapok és fórumok összevetése alapján készítettünk el. A fajtaszakértő által ellenőrzött cikkeket magyar tenyésztők lektorálták.