Amerikai csonkafarkú macska

Az amerikai csonkafarkú igazi amerikai fajta, mellyel nem sűrűn találkozhatunk az Egyesült Államokon kívül. A fajta spontán, természetes mutáció eredményeként alakult ki. Hosszú ideje lehetett arról hallani, hogy durva felépítésű, rövid szőrű macskák élnek félig elvadult környezetben Amerikában. Az amerikai csonkafarkú első tenyésztői John és Brenda Sanders voltak. Az 1960-as évek vége felé vakációjukat töltötték egy amerikai indián rezervátumban, Arizonában. Találtak egy rövid farkú, fekete cirmos kiscicát, és hazavitték magukkal. John és Brenda „Yodi”-nak nevezte el a kölyköt, aki végül az amerikai csonkafarkú fajta őse lett. Johnnak és Brendának már volt egy macskája, egy nőstény colorpoint, nem fajtatiszta házimacska, „Mishi”. Mikor Yodi már elég idős volt, pároztatták Mishivel, a megszületett kölykök pedig mind apjuk rövid farkát örökölték. Két macskabarát, Mindy Shultz és Charlotte Bentley látta a kölyköket, és szerettek volna a mutációra egy új fajtát alapozni. Magukhoz vették Mishi és Yodi kölykeit, és idővel egymással, valamint hosszú szőrű házimacskákkal pároztatták őket. Más, szintén rövid farkú, amerikai macskákat is bevettek a tenyésztési programba. Az 1970-es évek vége felé elkészült az amerikai csonkafarkú fajtastandard. Mintegy tíz évvel később, 1989-ben a fajta előzetes bejegyzést nyert. Mára már szinte az összes amerikai szövetség elismeri, bár a C. F. A. bejegyzésére 2001-ig várni kellett. A fajta méltán elismert és népszerű az Egyesült Államokban, de Amerikán kívül csak nagyon ritkán lehet vele találkozni.

JELLEM

Az amerikai csonkafarkú macska közismerten kiegyensúlyozott, jó természetű macska. Barátságos és társaságkedvelő. Nagyon jól kijönnek más macskákkal, csakúgy, mint kutyákkal és gyerekekkel. Mivel nagyon jól alkalmazkodik, a legkülönfélébb családi környezetbe is könnyen beilleszkedik. Legtöbbjük visszahúzódóan viselkedik, ha először találkozik ismeretlenekkel. Rövid farka egyáltalán nem akadályozza a szabad mozgásban, és a fajta egyedei különösen jó mászók és vadászok.

GONDOZÁS

Nem különösebben bonyolult a rövid vagy hosszú szőrű amerikai csonkafarkú gondozása. Heti egyszeri fésülés elég mindkét fajtánál. Az amerikai csonkafarkú hajlamos az elhízásra, ezért fontos, hogy biztosítsunk neki lehetőséget a mozgásra, és ne adjunk neki túlzottan kalóriadús ételeket.

KÜLLEM / TEST

Izmos és atletikus felépítésű teste szögletes benyomást kelt. Mellkasa széles és telt. Csípője kicsit magasabban áll, mint lapockái, és felülről nézve ugyanolyan szélesnek kell lennie, mint a vállaknak. Lábai aránylanak a test többi részéhez, csontjai durvák, mancsai kerekdedek. A farok nagyon fontos jellegzetessége a fajtának. Rövid, és nem érhet a saroknál lejjebb, de nem is lehet olyan rövid, hogy ne látszódjon, ha a macska éberen figyel (és felfelé tartja a farkát). A formája lehet egyenes, enyhén hajlított, lehet benne kunkor vagy görcs, egyes részei vastagabbak is lehetnek, de mindig erős és hajlékony kell hogy legyen. Nyaka közepes hosszúságú, de erős izomzata miatt rövidebbnek látszik.

FEJ

Feje széles ék alakú. Pofája eleje közepesen hosszú, bajuszpárnái húsosak. A rövid szőrűeknél különösen feltűnő a jól fejlett szemöldök. Orrtükre nagy, álla pedig erős. Oldalról nézve álla egy vonalban van az orrával. Fülei közepesen nagyok, végük lekerekített. Nagy szemei szinte mandulavágásúak, és mélyen ülnek. A külső szemzug a fül felé mutat.

SZŐRZET

A fajtát rövid és hosszú szőrrel is tenyésztik. Az amerikai csonkafarkúnak dupla bundája van. A koronaszőr erős szerkezetű és víztaszító. A colorpointoknál, az ezüst/füst színűeknél és a fakult árnyalatú macskáknál a szőrzet kissé lágyabb lehet. Az aljszőrrel gyönyörűen tömött. A hiúzhoz hasonló fülvégi bojt, valamint a fülből kinövő hosszú szőrszálak nagyon kívánatosak, ahogy a lábujjak közötti szőrpamacsok is a hosszú szőrűeknél.

SZÍNEK ÉS MINTÁZAT - ÁLTALÁNOSSÁGBAN

Ennél a fajtánál minden szín és mintázat megengedett. A cirmosoknál a gyönyörű alapszín magas pontszámot kap, a cirmos jegyűeknél (sziámi faktorú cirmosok) pedig nagyra értékelik a tiszta cirmos rajzolatot. Minden szemszín elfogadott, kivéve a felemás szem (különböző színű szemek).

MEGJEGYZÉS

• A fajta egyedei nagyon lassan fejlődnek - két-három évbe is telik, mire teljesen felnőnek.

• Az amerikai csonkafarkúnál a rövid farok kialakulásáért felelős gén domináns öröklött.

• Bár ennél a fajtánál nincs két egyforma farok, nagyon ritkán fordul elő, hogy egy kölyök túl hosszú vagy túl rövid (alig látszó) farokkal jön világra. A legtöbb amerikai csonkafarkú farka tíz centiméteres.