Abesszin macska

View the embedded image gallery online at:
https://macskafajtak.hu/abesszin-macska#sigProId600ff033f4

Mint számos más macskafajtáét, az abesszin eredetét is mítoszokba burkolják a macskaimádók. A legenda szerint ez a típus a fáraók szent macskájától származik. Ugyan a régi egyiptomi falfestményeken látható macskaábrázolások hasonlítanak az abesszinekre, mégis valószínűbb, hogy a fajta kialakulása a gondos tenyésztői munkának köszönhető. Tény, hogy roppant látványos és különleges cica, amely alapvetően eltér a az összes többi rövid szőrű fajtától, rajongói csak mini pumaként emlegetik. A hivatalos standard 1929-ben készült el Angliában. Az abesszin intelligenciájáról és engedelmességéről híres, nyugodt természetű, szelíd cica.

Abesszin macska

Az a világ legrégebbi fajtájának tartják, bár pontos eredete nem ismert. A fajta nagyon hasonlít az ókori Egyitpomban talált macskaábrázolásokra, de ezt a közvetlen származást még nem bizonyították. A fajta neve Abesszíniából ered – a mai Etiópia -, ahonnan 1868-ban egy "Zula" nevű nőstény került Angliába. Egy addig ismeretlen cirmos mintát, a spriccelt cirmost fedezték fel rajta, amelyet sem Angliában, sem Észak-Európában nem ismertek előtte. A minta ma már számos fajtánál előfordul, de ez igazából az abesszin "védjegye" maradt, ezért időnként "Aby" mintázatként is emlegetik. Az is vita tárgyát képezi mind a mai napig, hogy ki hozta be a macskát: Sir Robert Napier kapitány vagy pedig Mrs. Barret-Lennhard. Bárhogy is történt, Zulát tekintik minden abesszin ősének. Pedig nem így van. Bár Zulánál bizonyosan megfigyelhető volt a spriccelt cirmos minta, semmi másban nem emlékeztetett a mai, modern abesszin macskatípusra. Sokkal valószínűbb, hogy a fajta brit és kelete macskák keveréke. 1882-ben az abessint vadas színben – fekete spriccelt cirmos – elismerték, de leírás alapján már 1877-ben is készült róla a Cats, Their Points and Classfication – Macskák, jegyeik és osztályozásuk – című könyvben. Az első hivatalos fajtastandard 1889-ből származik, és Harrison Weir, a híres macskaszakértő készítette el. A huszadik század elejétől az abesszinek rendszeresen feltűntek a kiállításokon, igaz, csak kis számban. Az egyesült Államokba 1907-ben vitték az első abesszint Angliából, a hímet Aluminium II-nek hívták, és többen is követték később. Az első fajtaszövetség, az Abessin Cat Club – A.C.C. – Abesszin macska klub – 1929-ben alakult Angliában. A szövetség „motorja” Sydney Woodiweiss volt, a kor egyik legismertebb abesszin-tenyésztője. Bár a fajta kedvelői igen sokan voltak, az abesszin népszerűségét tekitnve mégsem került a képzeletbeli „fajta slágerlista” első öt helyezettje közé. Az abesszint általában olyan emberek tartják, akik szeretik spriccelt cirmos mintáját, elegáns testfelépítését, valamint az ehhez társuló különleges jellemet.

View the embedded image gallery online at:
https://macskafajtak.hu/abesszin-macska#sigProIdda02d046c1

Jellem

Az abesszinek aktív, nagyon intelligens és barátságos macskák. Nem erőszakosak, de nagyon világosan gazdájuk tudtára adják, hogy mit szeretnének. Ehhez azonban nem a hangjukat használják, a fajta rendkívül csendes. Az abesszinek, vagy ahogy gazdáig olykor szeretetteljesen nevezik: az "abik", erőteljes karaktere igazi egyéniséggel párosul. Nagyon igénylik a kapcsolatot a ház minden lakójával, és ha ezt nem kapják meg, sóvárognak és ellenkeznek. Az abesszinek kifinomult ízlésűek és érzékenyek, és nagyon sok törődést várnak el gazdáiktól. Nem feltétlenül „ölmacskák”, de nagyon emberszeretők; mindenhová követik gazdájukat, és minden érdekli őket. Az abesszin tipikusan az a fajta, amelyet nem lehet egyedül hagyni egész nap, még akkor sem, ha más macska vagy játszótárs is van vele. Igazi családtagként kell vele bánni, és szereti, ha mindenben részt vehet. Általában jól kijönnek más macskákkal, és kutyákkal is köthetnek életre szóló barátságokat. E téren a hímek sokkal alkalmazkodóbbak, mint a nőstények, akik inkább elvárják a rangjukhoz illő tiszteletet a többiektől. Abesszinekkel nagyon ritkán találkozhatunk kicsi, túlzsúfolt tenyészetekben, mivel nem igazán érzik jól magukat nagy társaságban. Híresek intelligenciájukról, okosak, sőt kíváncsiak. Valójában ha bármi új dolog kerül a házba, azt nekik alaposan meg kell vizsgálni, és ki kell próbálni. A fajta egyedei nagyon játékosak, ajánlatos beszerezni egy jó kaparópóznát, és biztosítani kell nekik szabad és biztonságos kijárást az erkélyre vagy a kertbe.

Gondozás

Az abesszin szőrzetét nagyon könnyű rendben tartani. Szőrváltáskor könnyen eltávolítható az elhalt és kihullott szőr egy gumi masszázskesztyűvel. A vedlések közötti időszakban időnként sörtés kefével, majd sűrű fogú fésűvel nem árt megfésülni, azután pedig nedves szarvasbőrrel áttörölgetni, ami ragyogóvá teszi a szőrt. Egyes vérvonalak hajlamosak a fogkövesedésre, ezért ajánlatos rendszeresen ellenőriztetni, és állatorvossal időben eltávolíttatni a lerakódást.

Küllem

Test

Az abesszinek közepes termetű, magas benyomást keltő macskák. Az izmos, erőteljes és elegáns test közepes hosszúságú. Az abesszin testfelépítése a két véglet, a tömzsi – mint a brit rövid szőrű és a perzsa – és a nagyon karcsú – mint a sziámi – között van. A testnek kiegyensúlyozottnak kell lennie. A lábak arányosan vékonyak, elegánsak, a mancsok oválisak. A meglehetősen hosszú farok vastag a tövénél, és fokozatosan elvékonyodik.

Fej

A fej széles A fej széles és enyhén ék alakú. Az orrvonal finoman ívelt, az áll nagyon erős. A pofa eleje se nem hegyes, se nem szögletes. A legideálisabb esetben profilból az áll és az orr közötti vonal egyenes és függőleges. Nagy, mandulavágású szemei csillogóak és nagyon kifejezők. A szőrzet színétől függetlenül a szem lehet borostyánsárga, zöld vagy sárga, de a lehető legtisztábbnak kell lennie. A szemek körvonalán egy finom sötét csík látható, körülötte a szőrzet világosabb. A viszonylag nagy fülek alacsonyan ülnek, széles alapúak, a végük kissé hegyes. Egymástól távol helyezkednek el, és enyhén előredőlnek. A fülek belseje szőrtelen, de a fülvégen egypár szőrszál kívánatos.

Szőrzet

Az abesszin rugalmas szőrzete igen rövid és selymes, de sűrű, és a testhez lapul.

Színek és minták – általánosságban

Az abesszineknél a spriccelt cirmosságot a Ta gén okozza. Ennél a mintázatnál az alapszínt minden egyes szőrszálon két-három sokkal világosabb sáv töri meg, ami a vadon élő nyulaknál is megfigyelhető. A spriccelt mintának – a sötét szín, ami a macska valódi színe, és a vadonban általában fekete – az egész testfelületen, egyenletesen kell megjelennie. A szőrszálak végén lévő sötét színezet ellensúlya a világosabb színezetű részeknek. Az aljszőrzet színének tisztának és egységesnek kell lenni egészen a tövéig. A mély, meleg alapszín – ezüstöknél csillogó ezüst-fehér – kívánatos, de nem mehet a spriccelés kárára. A hátvonalon kicsit sötétebb árnyalatú sáv megengedett .Minden színvariációnál található fehér szín az állon és a bajuszpárnákon, de ennél kiterjedtebb fehér foltosság nem megengedett. Színhibák számít a fehér medalion, a csíkos láb, zárt gyűrűk a nyak körül vagy a farkon, a hideg színek vagy a szürke aljszőrzet. Az orrtükör mindig téglavörös, sötét szegéllyel. A hátsó lábakon látható csizmás tipikusak. A nem ezüst aljszőrzetű abesszineknél a bunda gyakran szürkés színt kap, amelyért a szürke színű szőrtövek a felelősek. Az abesszinek eredeti színe a vadas, rőt. Az idők folyamán a vadas szín más, nagyon látványos változatai is bekerültek a tenyésztésbe, de a fajta karakterjegyeként mindig megmaradt a spriccelt cirmos mintázat.

Rőt – ruddy

A vadas szín, más néven rőt, ennél a fajtánál az eredeti, legismertebb és leggyakoribb szín, és a vörössárgával együtt adják az abesszinek klasszikus színeit. A rőt szőrzet meleg vöröses árnyalatú, fekete spriccelt – genetikailag a macska fekete. A vadas színű abesszineknél a talppárnák és a hátsó lábak hátulja – a csizmák – mindig fekete.

Vörössárga – sorrel

A vörössárga szintén nagyon közismert szín. Angliában 1963-ban ismerte el a G.C.C.F – Governing Council of the Cat Fancy/Macskatenyésztés Kormányzó Tanácsa. Az aljszőrzet itt szintén meleg, vörösesbarna, de a spriccelés, a talppárnák és a hátsó lábak hátulja nem fekete, hanem fahéjszínű.

Kék

Kék abesszineket manapság egyre gyakrabban látni. Az alapszínük zabkása szín, a spriccelés, a talppárnák és a csizmák acélkékek. A kék abesszineket 1984-ben ismerték el Angliában.

Őzbarna – fawn

Őzbarna abesszint még ma is viszonylag ritkán látni. Az alapszín náluk a világos krém, a spriccelés sötét krém színű. A csizmák és a talppárnák meleg sötét krém színűek. Az őzbarna abesszineket 1992-ben ismerték el Angliában.

Ezüst

Az ezüst színt kb. harminc éve kölcsönözték az ezüst perzsáktól és az ezüst cirmos brit rövid szőrűektől. Bár ezüst példányok már jó ideje léteznek, és nagyon mutatósak, Amerika legnagyobb macskaszervezete, az American Cat Fanciers Association – C.E.A. / Amerikai Macskatenyésztők Szövetsége – még mindig nem ismerte el. Ettől függetlenül Európában egyre több rajongójuk van. Az ezüstöknél az alap mindig tiszta ezüst-fehér színű. A mintázat lehet fekete – fekete ezüst -, kék – kék ezüst -, meleg sötét krém – őzbarna ezüst – és fahéjszínű – vörössárga ezüst. Angliában 1979-ben ismerték el ezt a színváltozatot.

Más színek

Az előbb említettek mellett az abesszineket szűk körben más színekben is tenyésztik, mint például vörös, a krém, a teknőcbarna, a csokoládé és a lila, ezüst aljszőrzettel vagy anélkül.

Megjegyzés

  • A kölykök sötét színnel jönnek a világra, amely fokozatosan világosodik, ahogy nőnek. A végleges szőrszín kialakulásáig akár több hónap is eltelhet.
  • Mivel az abesszinek hordozzák a hosszú szőrért felelős gént, lehet, hogy egy alomban megjelennek szomáli kölykök is – hosszú szőrű abesszinek - ( ennek ellentétje nem lehetséges. A hosszú szőrért felelős gént hordozó abesszineket "variánsoknak" is nevezik. Az ő szőrzetükben gyakran jelennek meg hosszabb és selymesebb szőrszálak, míg a nem variánsokéban nem.

Források: A fajtaleírásokat több szakkönyv, wikipediás cikk, külföldi honlapok és fórumok összevetése alapján készítettünk el. A fajtaszakértő által ellenőrzött cikkeket magyar tenyésztők lektorálták.