Bengáli macska

A bengáli eléggé új cicafajta: először 1984-ben debütált Amerikában. A savannahhoz hasonlóan az ő ereiben is vadmacskavér csörgedezik: e fajta az ázsiai leopárdmacska és a házimacska keresztezéséből jött létre. Kinézetre ugyan igazi vadmacskák, jellemüket tekintve azonban szelíd, játékos, kedves cicák. A savannahhoz hasonlóan ők is ragaszkodóak, szeretnek gazdájuk mellett lenni. Bundájuk pöttyös vagy márványos, különleges változatuk a hóbengáli, mely halvány pöttyeivel, fehér bundájával és kék szemeivel igazi különlegesség. Rövid szőrű lévén bundájuk különösebb gondozást és odafigyelést nem igényel.

A bengáli fajtanevét egy kis testű vadmacskáról, a bengáli tigrismacskáról, a Prionailurus bengalensisről kapta, melyet korábban Felis bengalensisnek hívtak. Az 1950-es években az Egyesült Államokban ezeket a vadmacskákat keresztezték háziasított macskákkal. Igazából nem egy új fajta létrehozása volt a cél - a keresztezést kutatók végezték, mert felfedezték, hogy a Prionailurus bengalensis immúnis a leukémiavírusra. Amint azt már tudjuk, a leukémia rengeteg áldozatot szed mind a fajtatiszta, mind a nem fajtatiszta macskák között, és ez sajnos ma is így van, mivel nincs még olyan vakcina, amely százszázalékos biztonságot nyújtana a halálos vírus ellen. A kutatók szerették volna kideríteni, hogyan öröklődik a betegségre való hajlam. A vizsgálatok során kiderült, hogy a vad és háziasított macskák keresztezéséből született utódok ugyanúgy hajlamosak rá, mint más macskák. Sőt azt is felfedezték, hogy a keresztezésből született utódok nem mindegyike egyformán termékeny. Főként a hímeknél figyelték meg, hogy - bár egészségileg teljesen rendben vannak - nemzőképtelenek. A hibridek akkor kerültek igazán reflektorfénybe, amikor az egyik kutató néhány macskája Mrs. Jean Millhez került. Mill olyan fajtát szeretett volna megalapozni, amely külsőleg a vadmacskához hasonlít, de természete barátságos, mint a házimacskáé. Az ezt követő években többek is próbálkoztak a háziasított - köztük az egyszerű házimacska - és a bengáli tigrismacska keresztezésével, de a tenyésztésbe bevontak abesszineket, ocicate- ket, egyiptomi maukat és burmákat is. Ennek köszönhetően új fajta született, a bengáli. Bár a fajta az Egyesült Államokban a leg-népszerűbb, az amerikai C. F. A.-tói meg is kapta a bejegyzés, népszerű és bejegyzett fajta a T. I. C. A.- nál, a brit G. C. C. F.- nél és a FIFé-nél is, ahol végleges elismerést 1999-ben kapott.

JELLEM

A bengáli nagyon aktív és vállalkozó szellemű macska. Mindennél jobban igényli az állandó elfoglaltságot. Bár más macskákhoz hasonlóan a bengáli is órákig képes aludni, nem igazán mondható el róla, hogy "díszítő elemként" fekszik a kanapén egész nap. Szeret felmászni mindenre és játszani, minél őrültebb dolgokat művelhet, annál jobban érzi magát. Az unatkozó bengáli egyszerűen rosszalkodik, és elfoglalja magát mindenféle olyan dologgal, amit nem minden esetben helyeselne gazdája. Nem feltétlenül igényli, hogy’ kimehessen a lakásból, viszont akkor elegendő lehetőséget kell neki teremteni, hogy futhasson, mászhasson és ugrálhasson odabent. Egy-két, a mennyezethez erősíthető mászórúd, cicabútor nem szabad hogy luxuskiadásnak tűnjön. A bengáli a társaságot is nagyon szereti; nincs annál rosszabb számára, mint hogy egyedüli háziállat, főleg akkor, ha gazdája keveset van otthon. Ennek ellenére nem ölbe bújós, "ennivaló" macska. Alapvetően szeretik a többi macskát, de mivel nagyon komolyan és fanatikusan vetik bele magukat minden játékba, legjobb, ha a macska társ hozzá hasonló, aktív, szívós fajta. A nagyon csöndes vagy félénk macskáknak nem kifejezetten jó játszótárs a bengáli; állandó játékkedve könnyen átcsaphat a másik macska fölötti "zsarnokoskodásba". A nem ivartalanított bengáli nagyon dominánsan viselkedhet más macskákkal, az ivartalanított egyedek viszont sokkal kevésbé agresszívak. A fajta nőstényei időnként jelölnek tüzeléskor. Köztudott tény, hogy egyes bengáli macskák nem félnek a víztől, és beállnak a zuhany alá gazdáikkal, vagy beülnek velük a kádba, ha erre lehetőség adódik. A bengáli szőre kevés gondoskodást igényel; heti egyszeri fésülés elegendő, néha még sok is.

Küllem / TEST

A bengáli teste igen hosszú, izmos, s jól fejlett, erős izomzata van. Hátsó lábai kicsit hosszabbak, mint a mellsők. Mancsai viszonylag nagyok és kerekek. A hátsó lábai közötti lógó bőrredő nagyon kívánatos tartozéka. Farka közepes hosszúságú, erőteljes, vége lekerekített.

FEJ

Feje ék alakú és a testhez képest kicsi, és hosszabb, mint amilyen széles. A kis fülek enyhén előredőlnek, távol állnak egymástól, belül szőrtelenek. A fülek vége lekerekített kell legyen. A hosszú, széles orrvonal enyhén domborodva kapcsolódik a fejtetőhöz. A szemek nagyok és mandulavágásúak vagy kerekdedek lehetnek. Nagyon kívánatos a húsos bajuszpárna.

SZŐRZET

Szőre rövid - közepesen hosszú, és finoman simul a testhez. Felépítése lágy és selymes. A kölykök szőre kicsit hosszabb, mint a kifejlett példányoké. Időnként előfordulnak igazán hosszú szőrű állatok is, de ezek nem alkalmasak sem kiállításra, sem tenyésztésre, mivel a hosszú szőrnél nem látszik a fejforma, és a cirmos mintázat sem olyan kifejező.

SZÍNEK ÉS MINTÁZAT - ÁLTALÁNOSSÁGBAN

GENETIKAILAG FEKETE

A bengáli alapszíne - tekintet nélkül a faktorra vagy a cirmos mintázatra - fekete. A teljesen kifejlett egyedeknél a cirmos minta gyakran még nem teljesen olyan fekete, mint más fajtáknál. Az alapszín az idő múlásával vöröses vagy barnás lesz, a cirmos minta pedig, amely a kölyköknél még mélyfekete, idővel barnává fakulhat, így élessége részben eltűnik. A legtöbb bengáli végleges színét csak tizennyolc hónapos korára éri el. Mint minden más macskánál, a valódi alapszín itt is csak a farok végén jelenik meg, a bengáli esetében ez koromfekete színt jelent. Időnként teljesen fekete kölykök is megjelenhetnek egy-egy bengáli alomban. Bár ezek a kölykök nagyon szépek, és az egyszínű fekete bunda a vadonban is megtalálható, például a fekete párducnál, őket mégsem ismeri el egyetlen macskaszövetség sem, és a tenyésztésben sem veszik hasznukat. Ennek oka, hogy nagy hangsúlyt kap a bengálinál a tökéletesen kivitelezett mintázat, annak minden egyes eleme, az egyszínű fekete állatoknál viszont nem látható az éles és kontrasztos (genetikailag egyébként minden esetben jelen lévő) cirmos mintázat.

MINTÁZAT

A bengáiinál kétfajta cirmos mintázat fordul elő - a pettyes és a foltos/klasszikus. A pettyes mintánál fontos, hogy a pettyek éles kontrasztban álljanak a háttérszínnel. Ha egy harmadik szín is jelen van, akkor az tisztán melegebb árnyalatú, mint az alapszín, vagy ha ez a meleg szín egy pettyekből álló körben látható, akkor "rozettának" nevezik. Ez utóbbi mintázat nagyon kívánatos. A foltos/klasszikus mintázat nagyjából azonos más fajták foltosságával, de náluk a foltoknak akár vízszintesen, akár átlósan elnyújtottnak kell lenniük. A foltos/klasszikus mintánál szintén jó, ha kettőnél több szín van jelen - az alapszín, a rajzolat és egy "extra" meleg árnyalat a rajzolaton belül. A klasszikus cirmosoknál nem ritka a négy vagy még annál is több szín, mivel a szélesebb mintázatban még jobban mutatnak a meleg árnyalatok, különösen a vállon. A csíkos mintázat (makréla) vagy a makréla mintásság halvány megjelenése (például a függőlegesen elnyújtott csíkok vagy pettyek) súlyos hibának számít ennél a fajtánál. A fekete cirmos kontrasztos mintázatának nagyon tisztán kell látszania. Nagyon fontos, hogy a bajuszpárnák, az áll, a mellkas, a has és a lábak belső oldala a lehető legvilágosabb háttérszínnel rendelkező, fekete rajzolatú legyen. A rajzolat magában foglalja a foltos hasat, a nyakon és a mellkason lévő gyűrűket és a bajuszpárnákon látható "szeplőket". A szemek körül, csakúgy, mint az ajkakon és az orr körvonalán, fekete színezettség látható. A talppárnák és a farok vége minden esetben fekete. A szemszín zöld és rézszín között változhat.

FÓKA HIÚZ (JEGYŰ) VAGY SZIÁMI HAVAS BENGÁLI

A sziámi havas bengálinál a pofa, a fülek, a farok és a lábak sötétebb színezetűek, mint a test többi része. Míg a sziáminál - és a legtöbb point macskánál - a testszín és az extremitások (fej, farok, lábak és fülek) színe erős kontrasztban kell hogy álljanak, a sziámi havas bengálinál pont ennek ellenkezője a cél. A lehető legkisebb kontrasztnak kell lennie a pointok színe és a többi testrész színe között. A sziámi havas bengáli alapszíne az elefántcsonttól a krém árnyalatig terjed, cirmos mintázata pedig lehet fókától (genetikailag fekete), sötét vagy világos barnán keresztül, egészen sárgás árnyalatig változó. A farok sötétbarna-fekete, a farok vége fekete, a szemszín pedig mindig kék. A talppárnák sötétbarnák, időnként rózsaszínes árnyalattal, de sohasem kifejezetten rózsaszín. Más fajtákkal ellentétben a legtöbb sziámi havas bengálinál már születéskor látszik a cirmos mintázat. Az is ritka, hogy hófehéren születnek, nem úgy, mint más, pointokkal rendelkező fajta. Ha a kölyök mégsem mutat cirmosságot hathetes koráig, akkor valószínű, hogy később sem fog nála megjelenni. Minél nyilvánvalóbb a minta fiatalkorban, annál tökéletesebb lesz, mire teljesen kifejlődik. A világos háttérszín viszont minden esetben sötétedik az idő előrehaladtával.

FÓKA SZÉPIA VAGY BURMA HAVAS BENGÁLI

A fóka utal a fekete (fóka) cirmos mintára, a szépia pedig a burma faktorra. így a fóka szépia a cirmos és a burma faktor kombinációja (lásd még: Burma). Az alapszín elefántcsont, krém vagy világos sárgásbarna. A rajzolat színe változó, a vörösestől a sötétbarnáig. Ugyanúgy, mint a sziámi havas bengálinál, itt sem szerencsés, ha túl nagy az eltérés a pointok és a test többi részének színe között. A farok vége lehet sötétbarna vagy fekete. A talppárnák sötétbarnák, enyhe rózsaszínes beütéssel, de sohasem tisztán rózsaszínek. Éppúgy, mint a sziámi havas bengálinál, a test színe idővel sötétül.

FÓKA NERC VAGY TONKINÉZ HAVAS BENGÁLI

A fóka nerc a cirmos mintázat és a tonkinéz faktor kombinációja. A fóka a fekete (fóka) cirmos mintára utal, a nerc pedig a tonkinéz faktorra. A tonkinéz havas bengáli a sziámi és burma havas bengáli keresztezéséből születik. A tonkinéz fajta színe még világosabb, mint a burma, de a gyakorlatban nagyon nehéz őket egymástól megkülönböztetni. Ugyanúgy, mint más havas bengálinál, idővel itt is sötétedik a testszín.

MEGJEGYZÉS

Éppen azért, mert időnként igen eleven természetű a bengáli, fontos, hogy megnézzük a szülők jellemét, amikor kiválasztunk egy kölyköt. Az is lényeges, hogy csak olyan tenyésztőtől vásároljuk, aki felelősségteljesen végzi munkáját, és megfelelően szocializálja a kölyköket.

Ha a fajta vad külseje és a hozzá tartozó drámaian kontrasztos mintázat az, ami megragad minket, nagyon gondosan válasszunk tenyésztőt. Igen nehéz megfelelő, tetszetős cirmos mintázattal és meleg háttérszínnel rendelkező kölyköket tenyészteni.

Források: A fajtaleírásokat több szakkönyv, wikipediás cikk, külföldi honlapok és fórumok összevetése alapján készítettünk el. A fajtaszakértő által ellenőrzött cikkeket magyar tenyésztők lektorálták.