(Vad) Bengáli - korai generációs macskák
EGY MÁSIK FAJTA
Az előbbiekben ismertetett bengáli, amellyel ma is találkozhatunk szinte a világ összes kiállításán, valószínű, hogy vadmacskával való keresztezéssel jött létre, de a legtöbb vérvonalból időközben nagyrészt vagy teljes egészében, szelektív tenyésztéssel „kiirtották” a vadmacska-jellegzetességeket. A legtöbb tenyésztő akkor beszél háziasított, fajtatiszta bengáliról, ha annak vad ősei már legalább négygenerációnyi távolságban vannak a törzskönyvben. Ezen a határon belül találhatunk olyan állatokat, amelyek külleme, de főképpen ösztönei és temperamentuma sokkal közelebb állnak eredetéhez. A vadmacska-keresztezésből származó, időnként hibrideknek vagy „alapítóknak” nevezett macskák jellemüket és háziállatként való beilleszkedésüket tekintve nem hasonlíthatók össze az átlagos házimacskával vagy fajtatiszta macskával. Ennek ellenére még mindig eladnak ilyen macskákat magánszemélyeknek, főleg olyan országokban, ahol a vad- vagy félvad macskák tartását - speciális engedéllyel vagy anélkül - a törvény megengedi. Ennek köszönhetően a hibridek gyakran feltűnnek például Franciaországban, Belgiumban és az Egyesült Államokban. Az egyedeket megjelölik FI, F2 vagy F3 jelzéssel. Az FI azt jelenti, hogy az állat első vonalas vadmacska-keresztezett, vagyis apja bengáli tigrismacska. Az F2 jelzés azokat a macskákat illeti, amelyek nagyszülője vadmacska, az F3 pedig, amelyeknek dédszülője érkezett a vadonból. Az FI, F2 és időnként az F3 generációs hímek nemzőképtelenek. A nőstényeknél előfordul, hogy korlátozottan termékenyek. A tapasztalatok szerint ezeket a vad keresztezett állatokat legjobb kézből etetni. A legtöbb tenyésztő korán elválasztja a kölyköket anyjuktól, és üvegből eteti őket, így már fiatalkorban hozzászoknak ahhoz, hogy anyjuk helyett emberek gondoskodnak róluk.
JELLEM
A korai generáció egyedei időnként megbízhatatlanul reagálnak - ösztönösen vagy félelmükben - az új vagy szokatlan benyomásokra és a nekik stresszes szituációkban (például fújnak, vadulnak, kontrollálatlanul vizelnek). Az anyamacskák is időnként furcsán viselkedhetnek szoptatási időszakban, például elhagyják kölykeiket, vagy odaadják a „gazdának” - bár ez lehet, annak köszönhető, hogy magát az anyamacskát is kézből etették már. Az anyamacskák gyakran nem fogadnak el más háziállatot a közelükben, még akkor sem, ha nagyon jól ismerik, és más körülmények között jól kijönnek egymással. Bár az F2 és F3 állatok között már felfedezni olyanokat, amelyek „jól viselkednek”, azért ez nem jellemző. Ezért különösen ajánlott végiggondolni a fajta hátrányait, mielőtt egy ilyen macskát magunkhoz veszünk. A hibridekről azt is tartják, hogy nagyon agresszívan közelednek a teljesen háziasított macskákhoz, de tapasztalatok szerint ennek pontosan az ellenkezője igaz - gyakran ők kevésbé támadóak a házimacskával szemben, és természetük nem is változik. Általánosságban elmondható, hogy társasági lények, főleg ivartalanítás után (úgy a nőstények, mint a hímek). Igénylik legalább egy hasonló mentalitású macska társaságát. A korai generációs macskák különösen egy, általuk kiválasztott emberhez ragaszkodnak, és legtöbbjük mással nem is hajlandó „szóba állni” - de itt is vannak természetesen kivételek.