Török van macska

Ősi fajta, mely a törökországi Van-tó környékéről származik. Valószínűleg emiatt is - más macskákkal ellentétben - a van cicák szeretik a vizet és jó úszók is, sokszor csak úszómacskaként emlegetik őket. Először Európába, azon belül is Angliába 1955-ben jutottak el. Szülőföldjén a van macska nemzeti kincsnek számít ma is, így aztán eleinte nehéz volt exportálni ezt a fajtát. A van macskák még ma is ritkának számítanak, és még ma is sok helyen él az a téveszme, hogy a van macska igazából a török angóramacskának csupán egy színvariánsa. A valóságban azonban a két fajta egymástól földrajzilag ugyancsak távoli helyeken alakult ki, tehát nincs közük egymáshoz. A teljes fejlettség eléréséhez a török van macskának 3-5 év kell. Mivel eredetileg a természetben élő, szabad állatok voltak, ezek a cicák szívós, erős állatok jó ellenálló képességgel. Gondozásuk is egyszerű. Önállóak, jól viselik az egyedüllétet, intelligens, kíváncsi, nyugodt, állatok, melyek kiváló társaságot nyújtanak.

EREDET

A török van a Délkelet-Törökországban található Ararát-hegységlábánál fekvő Van-tóról kapta nevét, a terület korábban Örményországhoz tartozott. A nyári időszak ebben a térségben nagyon forró, a tél pedig hideg, és a török van szőrzete és mintái jól alkalmazkodnak ehhez. A fájta már évszázadok óta ott élt, jobbára mag-ától fejlődött. Azt azonban senki nem tudja, hogy pontosan, eredetileg honnan is származnak. Feltételezik, hogy hosszú szőrű kínai macskák leszármazottai, amelyek a forgalmas selyemúton keresztüljutottak el a Van tóig, de erre bizonyítékot még nem találtak. A fajtát 1955-ben két angol hölgy, Lushington és Halliday fedezték fel, mikor ellátogattak erre a vidékre. Ők találtak rá a fehér, pettyes és színezett állatokra, de a két hölgy elmondása szerint, hogy a leggyönyörűbbek a nagyrészt fehér, sötét vörösesbarna fej- és farokfoltokkal rendelkező egyedek voltak. Néhány, ilyen színezettel és mintával rendelkező macskát magukkal vittek Angliába. A tenyésztést velük és a később szintén a régióból hozott állatokkal kezdték meg, ezen macskák speciális mintázata lett a fajta védjegye. Nem biztos, mivel erről feljegyzéseket nem találtak, de nagyon valószínű, hogy az angliai vantenyésztés kezdeti időszakában más fajtákkal is keresztezték őket. Köztudott, hogy más országokban a vantenyésztők, például Hollandiában, megtartották a vérvonalak tisztaságát úgy, hogy csak a Törökországból származó macskákat vonták be a tenyésztésbe vérfrissítés céljából. Ez a mai napig bevett gyakorlat - a török vant tenyésztők rendszeresen ellátogatnak a fajta őshazájába. A török van Angliában hivatalos bejegyzést 1969-ben kapott, a FIFé elismerése az európai kontinens részéről két évvel ezután történt meg. Azóta a török van fajta az egész világon elterjedt.

JELLEM

A török van megbízik gazdájában, szeretetteljes, és gyakran egy kiválasztott emberhez ragaszkodik. A török vanok minden szeretetüket, ragaszkodásukat és finomságukat ennek az egy embernek tartogatják. Természetesen a család többi tagját is elfogadják, de általában csak egy, legfeljebb két embernek adatik meg, hogy megtapasztalják eme fajta ragaszkodását. A török van játékos, élénk és aktív, nagy teste miatt azonban ez néha vad, féktelen manőverekben nyilvánulhat meg. Azok, akik kevéssé ismerik a macskák természetét, megbélyegezhetik őket a "kiszámíthatatlan" jelzővel, ezért ezek az állatok ott vannak a legjobb helyen, ahol megértik és elfogadják eredeti karakterüket. Nem tűrnek el akármit zokszó nélkül, és nagyon erős egyéniséggel rendelkeznek. A legtöbb vanra jellemző, hogy jól kijön a kutyákkal, és más macska társaságában és jól érzi magát. Olyan macskák, amelyeket nem igazán lehet felzaklatni; a lárma például nem különösebben zavarja őket. A vadászatban fanatikusak és kitartóak, a török van az egyik legjobb egerész. Apportírozni nagyon könnyen meg lehet tanítani. Ritkán félnek a víztől. Nem fognak, ahogy ezt gyakran emlegetik, szórakozásból úszni menni, de ha például el akarnak kapni egy halat, nem restek belemenni a vízbe. A legtöbb gazda nagyon beszédesnek tartja a van macskát, szereti is használni a hangját, amely azonban nem bántó vagy hangos. A török vannak térre van szüksége. Jól érzik magukat lakásban is, amíg lehetőségük van egy biztonságos erkélyre kimenni - a török van annyira bele tud merülni egy-egy rovar vagy madár kergetésébe, hogy "elfelejti", milyen magasan is van, és ilyenkor könnyen baleset történhet. Mivel sokukban még élnek az ősi ösztönök, az anyamacskák időnként túlságosan is védelmezik az almot, és nem nézik jó szemmel, ha a látogatók rögtön a kölyköket szeretnék megnézni. Nem kétséges, hogy török van macskát birtokolni különleges élmény, de csak azok számára, akik igazán értékelik ezt a rendkívüli macskát, a fajtára jellemző minden sajátosságával együtt.

GONDOZÁS

A török vannak nincs aljszőrzete, ami azt jelenti, hogy a bunda nem sok gondozást igényel. Szőrzete nem hajlamos a gubancolódásra. Ha már kölyökkorában hozzászoktatták ehhez a "játékhoz", a fésülés később sem okoz gondot. Tavaszi vedléskor a pazar, vastag téli bundát lecseréli egy rövidebb, nyári szőrzetre. Ekkor a mindennapi kefélés ajánlott, már csak azért is, hogy megakadályozzuk a túl sok szőrzet lenyelését mosakodás közben. A török van túlnyomóan fehér szőrzetét rendkívül jól tisztán tartja. Ne felejtsük cl, sokat segít, ha kiállítás előtt macska szárazsamponnal kezeljük szőrzetét.

KÜLLEM / TEST

A török van teste nagy, izmos, hosszú és erős, mellkasa széles és mély, csontozata erős. Lábai közepes hosszúságúak és izmosak, mancsai kerekek. Farka bozontos, és szépen aránylik a testhez.

FEJ

A fajta egyik jellegzetessége a robusztus, széles, ék alakú fej, melynek körvonalai lekerekítettek, pofacsontja széles, pofája kerekded. Az áll erős. Az orrvonal oldalról nézve egyenes, az orrnyergen szinte észrevehetetlen hajlat látható. A meglehetősen nagy fülek belül teljesen szőrösek, nagyon egyenesen és közel állnak egymáshoz. A fülek hátulja teljesen szőrrel borított. Nagy szemei oválisak, enyhén dőlnek, tekintetük éber.

SZŐRZET

A szőrzet hosszú, puha és selymes, aljszőrzete nincs. A gallér egészen a fültőnél kezdődik, és elöl "partedlit" formáz. A farok vastag és bozontos.

SZÍN ÉS MINTÁZAT - ÁLTALÁNOSSÁGBAN A török van híres a tipikus "van" mintázatáról, ezt a kifejezést sok más fajtánál is használják. A fehér szín mennyiségét és elhelyezkedését pontosan előre meghatározni nem lehet, ezért sok török van macska, bár kiválóan megfelel típus és szőrstruktúra alapján, nem felel meg a fajtastandardnak a színeloszlás miatt.

MINTÁZAT

A török van fején egyszínű folt látható, amely nem érheti el a szemeket, és nem lóghat a fülek hátsó részén túl. Ezt a foltot középen kettémetszi egy fehér, függőleges sáv. A farok teljesen színezett. A kimagaslóan jó egyedeknél néhány apró, véletlenszerűen elhelyezkedő folt a háton megengedett. A páratlan fejfolt, vagy a kevésbé szimmetrikus rajzolat szintén elfogadható. A jó típusú, de kevésbé tiszta rajzolatú macskákat általában jobban értékelik a kiállításokon, mint a megfelelő rajzolatú, de kevésbé tökéletes típusú egyedeket.

SZÍN

A török van fehér színének krétafehérnek kell lennie, sárgás elszíneződés nélkül. A színezett részek korábban csak vörösek lehettek, de manapság már több szín is megengedett. Tehát a vörös (vörösesbarna) mintázatú vanok mellett az alábbi színekkel találkozhatunk még: krém, fekete, kék és teknőctarka, cirmos mintázattal vagy anélkül. A legtöbbjük szeme világos-közép borostyánszínű, de elfogadják a kék és a felemás szemszínt is.

MEGJEGYZÉS

• A tipikus jegyekkel rendelkező török van macskák ma már gyakori szereplői a kiállításoknak, de Törökországban inkább az egy-színű fehér, felemás szemű macskákat kedvelik. Napjainkban nagy erőfeszítésekkel próbálják elérni azt, hogy az egyszínű török vanokat is bejegyezzék, és erre a közeli jövőben sor is kerül majd.

• A török vannak három-öt évre van szüksége arra, hogy elérje végleges nagyságát. Hosszú szőrzetének is időre van szüksége, mire teljesen kifejlődik.