Szingapúri macska

A szingapúri macska Délkelet-Ázsiából származik, egykor Szingapúr mocsaras vidékein éltek vadon, szabadon élő ősei. Mivel eredetileg őshazájában csatornai macskának számított, ezért kissé nehezen indult meg világhódító útja. Amerikában csak 1977-ben mutatták be. Természetét nézve a szingapúri macska extrovertált, kíváncsi, játékos cica, amely ragaszkodik ahhoz, hogy mindenben "segítse" - avagy hátráltassa - gazdáját. Intelligenciája és interaktivitása idős korára is megmarad.

EREDET - A KEZDETEK

A szingapúri nevét arról a helyről kapta, ahol a fajta első egyedeit felfedezték - Szingapúrról. Az 1970-es években egy amerikai házaspár, Hal és Tommy Meadow ott telepedett le. Mielőtt Szingapúrba mentek volna, Tommy burma, abesszin és sziámi macskákat tenyésztett, és ámulattal figyelte a Szingapúr utcáin élő macskák színeit. Ezekben az állatokban ötvöződött az abesszinek spriccelt cirmos mintázata a burma faktorral, létrehozva ezzel egy egészen rendkívüli kombinációt. Amikor 1974-ben visszatértek az Egyesült Államokba, három ilyen, rendkívüli színezetű macskát vittek magukkal. Ők hárman, „Tes”, „Ticle” és „Puss” lettek a mai szingapúri macska ősei. A házaspár megkezdte velük a tenyésztést, és utódaikat az ország minden részén megmutatták kiállításokon, ezzel reklámozva az új fajtát. 1978-ban más tenyésztők is elkezdtek érdeklődni, így lassan, de biztosan létrejött a fajtatenyésztők kicsi, de szoros köre, akik elkezdték szorgalmazni a szingapúri törzs-könyvezett faj macskaként való elismertetését. Természetesen a fajta nemcsak az említett három macskán alapult; 1980-ban egy tenyésztő újabb macskát hozott Szingapúrból, és „Chico” azóta is rengeteg törzskönyvben szerepel. Hat évvel később, 1987-ben, Gerry Mayes tenyésztő szintén elutazott Szingapúrba, és összegyűjtött néhány macskát az utcáról, így fokozatosan kibővült a génállomány, bár más fajtákkal összehasonlítva ez még mindig igen szűkös. 1981-ben a szingapúri ideiglenes bejegyzést kapott a C. F. A.-tól mint természetes fajta, azzal a feltétellel, hogy nem lehet más fajtákkal keresztezni. A Szingapúri Tenyésztők Társasága, az első szingapúri fajtaszövetség is ebben az évben jött létre.

JELENKORI TÖRTÉNET

Amikor később egy-egy spriccelt cirmos minta nélküli kölyök született két szingapúri macskától, nagy felzúdulást okozott. A tenyésztők egy csoportja úgy gondolta, hogy próba-keresztezéssel kellene kideríteni, mely szingapúri macskák nem öröklik a burma faktor és a spriccelt cirmos mintázatot együtt, így ki lehetne azokat az egyedeket zárni a tenyésztésből. Más tenyésztők viszont úgy gondolták, hogy a génállomány még mindig túl szűkös ahhoz, hogy kizárjanak belőle egyedeket - attól tartottak (némi okkal), hogy néhány gén kizárása következtében túlzottan megnőne a beltenyésztés veszélye. Az ellentét szakításhoz vezetett, így megalakult a második fajtaszövetség Nemzetközi Szingapúri Szövetség néven. A viták ellenére a fajta fennmaradt, és 1988-ban bajnoki státust kapott a C. F. A.-tói. Ám az elégedetlenkedés tovább folytatódott, és 1995-ben létrejött a harmadik fajtaszövetség, Egyesült Szingapúri Társaság elnevezéssel. Mindhárom szövetség a C. F. A. tagja volt. Idővel kétségek merültek fel a fajta származását illetően is. A szőrzet, mely kombinációja a burma színezetnek (amilyennel a barna burma is rendelkezik) és a spriccelt cirmos mintának (mint az abessziné is), adódhatott abesszin és burma macskák keresztezéséből is, ezért többen azzal vádolták Halt és Tommyt, hogy csak kitalálták a fajta eredetéről szóló történetet, de valójában egyszerűen abesszin és burma macskákat keresztezve hoztak létre egy új fajtát. Egyébként mind a burma színezet, mind a spriccelt cirmos mintázat eredetileg nagyon gyakori volt a Távol-Keleten, így önmagában nem meglepő, hogy a helyi utcai macskák mindkét tulajdonsággal rendelkeztek. Többen azért utaztak el Szingapúrba, hogy meggyőződjenek róla, Tommy és Hal macskái valóban megtalálhatók-e az utcákon. Az állítás igaznak bizonyult, és ezt a folyamatos macskaimport is igazolja. Valójában a szingapúri olyan fajta, amely rengeteg vitát és érzelmi megnyilvánulást váltott ki a macskaszerető emberekből - mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy egyetlen országban három fajtaszervezet is létrejött. Végül is a szingapúri lassan, de biztosan teret hódított Amerikán kívül is, és szűk körben, de tenyésztik Európában és máshol is.

JELLEM

A szingapúri nagyon szereti a társaságot, élet-vidám, kiegyensúlyozott és barátságos macska. Nagyon szereti az embereket, oda van gazdájáért, de semmiképpen sem tolakodó. Nagyon pozitívan állnak az élethez, és bárkivel szívesen barátkoznak. Jól alkalmazkodnak, és mindegy nekik, hogy egy városi lakásban vagy tanyán, zajos vagy csöndes családban élnek, egészen addig, amíg kivehetik részüket a család mindennapi tevékenységéből. Életvidámak, energikusak, élvezik a játékot, és még egészen előrehaladott korban is játékosak maradnak. Emellett azonban szeretnek órákig szundítani a cicabútoron vagy az ablakpárkányon. A szingapúri ritkán veszekszik a többi macskával. E tekintetben elképesztően kiegyensúlyozottak és társaságkedvelők, és inkább kerülik, semmint keresik a konfliktust. Egyes tenyésztők még tenyészkandúrokat is tartanak együtt, ami más fajtánál szinte elképzelhetetlen. A szingapúri szokatlan megjelenését nemcsak színének, de nagyon kis méretének is köszönheti - minden valószínűség szerint ez az egyik legkisebb testű ismert faj-macska. Általánosságban elmondható, hogy a szingapúri nagyon kíváncsi macska, és kevesen tudnak előle menekülni. Nagy, huncut szemeik és felfedező természetük miatt néha a macskavilág „majmainak” nevezik őket. A szingapúri nem igényel nagy gondoskodást. A finom, testhezálló szőrzet csak heti egyszeri, sűrű fogú fésűvel végzett fésülést igényel, mely után a benedvesített szarvasbőrrel történő áttörölgetés kihozza a bunda csillogását. Vedléskor nem sok szőrt hullatnak.

KÜLLEM / TEST

A szingapúri kicsi-közepes méretű macska. Lábai izmosak, mancsai kicsik és oválisak. A test tömör felépítésű, de nem túl tömzsi. Vékony farka közepes hosszúságú, vége enyhén lekerekített.

FEJ

A fej kerek, a nyak nagyon rövid és izmos. A fülek meglepően nagyok; felállóak és közepesen távol vannak egymástól, éber kinézetet adva ezzel a macskának. A nagy, mandulavágású szemek szegélye sötétbarna. Az orr szintén sötétbarna körvonalú.

SZŐRZET

A szingapúri bundája rövid, finom és testhez-álló.

SZÍN ÉS MINTÁZAT

A fajtát egyetlen színben és mintában, burma barna szín és spriccelt cirmos mintázat kombinációjában tenyésztik. Ez úgy néz ki, mintha a meleg, elefántcsontszínű alapon sötétbarna spriccelés lenne. A mellső és hátsó lábak belső részén lévő csíkok megengedettek, de a gyűrűzött farok nem. A kiállításon nagyon nagy- hangsúly van a pontos színezeten és spricceltségen. A szemek színe zöld.