Ocicat macska

Az ocicat igazi macskakülönlegesség, afféle vadmacskautánzat, mely fantasztikus pöttyös bundája révén joggal minden macskakiállítás sztárja. Nevét az ocelotról kapta, amelyhez szőrmintázatát tekintve ugyancsak hasonlít. A fajta szülei egy sziámi kandúr és egy sziámi-abesszin hibrid nőstény voltak, akik 1954-ben adtak "randevút" egymásnak. A vadmacska külső és a szelídmacska-természet párosítás számos tenyésztőt elvarázsol, csak úgy, mint a laikus macskarajongókat. Bár vadnak néz ki, de jellemre az egyiptomi maura hasonlító, barátságos, játékos, nyugodt macska, tenyésztői gyerekek mellé is jó szívvel ajánlják. Kutyákhoz is szokták hasonlítani, mivel nagyon ragaszkodik a gazdájához. Extorvertált jelleme miatt is kivívta a gazdik kedvence megtisztelő címet, egy kis játékra mindig kaphatók. Ennek tetejében még intelligenciájuknak köszönhetően könnyen betaníthatók apportírozásra, pórázon való sétáltatásra és különféle parancsszavakra. Könnyen alkalmazkodnak, így az utazás sem jelent különösebb problémát számukra. Egyedül viszont nem szabad hosszú időre hagyni őket, legjobb megoldás erre az esetre, ha már van otthon egy-két társállat, akik enyhítik a gazda hiányát.

Eredet / A KEZDETEK

Az ocicat nevét az ocelotról, a tetszetős mintázatú vadmacskáról kapta. Ez az egyetlen tulajdonság, amelyben hasonlítanak egymásra - a fajta kizárólag háziasított macskafajtáktól származik. Az első ocicat egy „Tonga” nevű kis termetű hím volt. Tonga az 1960-as években született egy ismert sziámitenyésztőnél, Mrs. Virginia Dalynél, Michiganben. Tonga apja csokoládé jegyű sziámi volt, anyja pedig egy sziámi és egy abesszin keresztezéséből született. Mrs. Daly célja a keresztezéssel nem egy új fajta létrehozása volt. Szerette volna az abesszinek spriccelt cirmos mintázatát meghonosítani a sziámi point-jain, ezért pároztatott abesszineket sziámi vér-vonalaival. Az egyik ilyen alomban - a csíkos, klasszikus, egyszínű fekete és az elérni kívánt abesszin jegyű kölyök mellett - született egy gyönyörűséges pettyes cirmos kölyök is. Virginia Daly lánya szerint úgy nézett ki, mint egy ocelot, ezért az „Ocicat” becenevet adta neki. A pettyes cirmos bundájú Tonga mégsem telelt meg a Virginia Daly által elérni kívánt célnak, ezért tíz dollárért eladta egy medikusnak, Thomas Brownnak, azzal a kikötéssel, hogy ha el-jön az ideje, ivartalanítja a macskát. Nem sokkal ezután Daly megismerkedett a Georgiái Egyetemen dolgozó dr. Clyde Keclerrel, aki szeretett volna a kihalt egyiptomi halászmacskákhoz hasonló állatokat tenyészteni, és megpróbált erre tenyésztőket toborozni. Mikor meglátta Tonga gyönyörű, szokatlan cirmos bundáját, azt gondolta, őt is bevehetné a programba. Megkérte Virginia Dalyt, hogy gondolkodjon el rajta, talán Tonga lehetne az apaállat a tenyésztési programban. Virginia Dalynek azonban egyáltalán nem tetszett az ötlet. Sziámi-tenyésztőként nem igazán izgatta egy új fajta megteremtése. Az ötlet mégis szöget üthetett a fejében, mert később, amikor egy alomban ismét Tongához hasonló kölyök született, megtartotta az állatot. Elnevezte „Dotson”-nak, és elhatározta, hogy nem fogja ivartalanítani, sőt bejegyzését kéri a C. F. A.-nál.

JELENKORI TÖRTÉNET

Más tenyésztők is érdeklődni kezdtek az új fajta megalapozása iránt, és lassan, de biztosan körvonalazódott a mai ocicat fajta kialakulása. Az 1980-as évekig igen kevés tenyésztő vett részt a kísérleti programban. Ez tükröződött a C. F. A.- nál történt bejegyzések számán is - 1966 és 1980 között csak kilencvenkilenc ocicatet regisztráltak. Egyes tenyésztők keresztezték őket amerikai rövid szőrűekkel is. Ennek következtében az ocicat alakja már nem volt olyan kecses, és az új fajtánál meghonosították az ezüst gént is. Az 1980-as évek elejétől az érdeklődés fokozatosan nőtt, egészen addig, hogy 1984-ben megalakult az első fajtaklub is. 1987-ben a fajta bajnoki státust kapott, és elhatározták, hogy nincs többé szükség sziámi vagy amerikai rövid szőrű keresztezésre. Az abesszinekkel való pároztatás még meg-engedett, egészen 2005-ig. Manapság az ocicat nagy népszerűségnek örvend az Egyesült Államokban. Olyannyira népszerű, hogy az első húsz legkedveltebb macskafajta között tartják számon. Ezalatt pedig több országban is meg-honosodtak, például Ausztráliában és Új-Zélandon, Japánban, Dél-Afrikában, Olaszországban, Skandináviában, Németországban és Hollandiában, és ezeken a helyeken tenyésztik is őket.

JELLEM

Az ocicat barátságos, társaságkedvelő macska. Iszonyú kíváncsi, menekülni előle nem könnyű. Mivel nagyon kedveli az emberi társaságot, szereti az „ő” emberét mindenhova elkísérni, és vele együtt végezni dolgait. Bár nem tolakodó, és nagyon jól elszórakozik egyedül is, nem szabad egész napra magára hagyni. Akkor már jobb, ha van egy négylábú játszótársa. Általában nem okoz problémát a beilleszkedés, mert az ocicat nagyon társasági lény, és általánosságban elmondható, hogy jól kijön más macskákkal. Mivel nagyon Csokoládé pettyes ocicat nőstény jó az alkalmazkodóképessége, szereti a kutyákat, főleg akkor, ha már egészen fiatalon hozzájuk szokik. Mindezeken felül az ocicat nagyon intelligens. Megtanul bármilyen trükköt, például kinyitni a konyhaszekrényt, az ajtókat, de gazdájától is hajlandó sok mindent megtanulni, mondjuk, labdát visszahozni, két lábra állni vagy pórázzal sétálni. Nagyon alkalmazkodó, ezért jól érzi magát városi kis lakásban vagy családi házban, ahol ki tud menni egy megfelelően elkerített kertbe vagy kifutóba. Ha csak bent szeretnénk tartani, az sem probléma, viszont ebben az esetben elegendő lehetőséget kell biztosítanunk neki, hogy levezethesse felesleges energiáit. Éppen ezért ajánlott különféle cica-bútorokkal felszerelni a lakást.

GONDOZÁS

Mivel szőre rövid, és szorosan simul testéhez, az ocicat bundája kevés gondoskodást igényel. Ritkán kell fésülni vagy kefélni. Ha kiállításra visszük, a szőr növésének irányában simítsuk végig bundáját puha ronggyal, így csillogóvá varázsolhatjuk bundáját.

TEST

Az ocicat közepes méretű, atletikus kinézetű és elegáns macska. Jól izmolt és kemény, erőteljes felépítésű a teste. Súlyosabbnak kell lennie, mi nt amilyennek első ránézésre tűnik. Hosszúkás testéhez mély mellkas és enyhén boltíves bordák párosulnak. Hátsó lábai hosszabbak, mint a mellsők. Erőteljes lábai közepes hosszúságúak, és minden tekintetben aránylaniuk kell a test többi részeihez. Tömzsi mancsai oválisak. Farka viszonylag hosszú, vége hegyes. Csakúgy, mint sok más fajtánál, náluk is a hímek a nagyobb testűek.

FEJ

A fej mérsékelten ék alakú. A széles pofazacskók miatt inkább szögletesnek tűnik, eléggé hosszú, az áll pedig erőteljes. A bajuszpárnák nem emelkednek ki túlságosan. A közepes méretű fülek a fej két sarkán helyezkednek el. Egy, a szemöldök fölötti, képzeletbeli vízszintes vonallal 45 fokos szöget zárnak be. A nagy, mandulavágású szemek enyhén dőlnek, a külső szemzugok pedig a fül felé mutatnak. Közöttük körülbelül egyszemnyi távolságnak kell lennie.

SZŐRZET

Az ocicat szőre rövid és finom, szorosan simul az állat testéhez. A bunda nagyon csillogó, struktúrája pedig selymes. A fajtára jellemző szőrzeten gyönyörűen kirajzolódik a karakterisztikus cirmos mintázat.

SZÍNEK ÉS MINTÁZAT - ÁLTALÁNOSSÁGBAN

Az ocicatnek pettyes cirmos mintázattal kell rendelkeznie, melyen a pettyek hüvelykujjlenyomat-szerűen helyezkednek el - ideértve a hasi részt is. A pettyes minta igazából meg-szakított foltos vagy klasszikus cirmos minta. Fontos, hogy a minta megfelelően kontrasztos legyen a háttérszínnel, bár ez nem minden esetben valósul meg a fakult színeknél (őzbarna, kék, lila). A kiállítási pontozás mutatja, milyen nagy hangsúlyt kap a szőrzet, a szín és a mintázat ennél a fajtánál. Csaknem a pontszámok felét ezek a szempontok adják az ocicatnél. Mivel a klasszikus minta pettyekre történő „fel-bontásáért” felelős gén domináns öröklött, időnként klasszikus cirmos kölykök is születhetnek, de az ő rajzolatuk nem megfelelő. A lappangó cirmos minta kifejeződésre jutásáért felelős aguti gén szintén domináns öröklött. Időnként megeshet, hogy egy-egy kölyök cirmos minta nélkül születik. Az „egyszínű”, ahogy az ocicat tenyésztők nevezik ezt az egyedet, nem felel meg a fajtastandardnak. Ugyanez vonatkozik a pointokkal rendelkező macskákra is, ezt a jelenséget a point mintázatért felelős recesszív gén okozza.

SZÍNEK

Az ocicatet tizenkét különböző színösszeállításban tenyésztik - cser pettyes (fekete pettyes), csokoládé pettyes, fahéj pettyes, kék pettyes, lila pettyes, őzbarna pettyes. Az előbb említett színek mindegyikéhez tartozhat ezüstfehér háttér, amelyen a cirmos minta nagyon tisztán látszik a hat elfogadott színben (cser ezüst pettyes, csokoládé ezüst pettyes, fahéj ezüst pettyes, kék ezüst pettyes, lila ezüst pettyes, őzbarna ezüst pettyes). A fehér rajzolat nem megengedett, és ugyanez vonatkozik az előbb felsorolt hat színen kívüli árnyalatokra is. Egyes fahéj vagy őzbarna színezetű macskák úgy néznek ki, mintha vörösek vagy krémszínűek lennének. Nem mindig olyan egyszerű megállapítani a helyes színt. A rajzolat időnként kicsit világosabb a test többi részén, mint a fejen, a farkon vagy a lábakon. Ebben az esetben a farok vége mutatja meg az igazságot. A kék kivételével valamennyi szemszín megengedett. Minden esetben kívánatos a mély és intenzív szín.