Karthauzi macska

A karthauzi macskák elődeiről a 16. században már találunk írásos emléket, a fajta nevét azonban csak a 17. század végén kapta. Állítólag 500 évvel ezelőtt a karthauzi szerzetesek hozták magukkal a legelső példányokat Afrikából. Az első karthauzi tenyészetet a fajta megőrzése érdekében 1925-ben alapította meg Christine és Suzanne Leger Belle Ile szigetén, bajnoki státuszra 1983-ban emelték e cicáikat. Magyarországon csak későn, 1996-7 körül kezdődött el a tenyésztésük, és még ma is ritka fajtának számítanak. Ennek oka az is lehet, hogy régebben a brit kék cicát és a karthauzit egy kategóriába sorolták a német kiállításokon, így fajtakeveredés történt, amelynek következtében még ma is brites karthauzi cicák, amelyek természetesen nem igazi karthauziak. Magyarországon bármelyik kék színárnyalat megengedett, a kiállításon egy-két fehér szőrszál, vagy törés a farokban kizáró ok. A cicák szeme gyönyörű, narancsos árnyalatú. Jellemre a karthauziak nagyon emberközpontúak, barátságosak és türelmesek a gyerekekkel is, intelligensek, játékosak és szeretnek kézben lenni. Más macskákkal is együtt lehet tartani őket, nem veszekedések. Kertben tartásra azonban nem valók!

EREDET

Különféle feltevések keringenek a karthauzi fajta eredetéről, ezek közül egyiket sem lehet bizonyítani. Egyetlen ismert tény, hogy a tizenhatodik században már említést tettek egy zömök, rövid szőrű, kék színű macskáról, amely feltűnt Rómában és Franciaországban is. A fajta elnevezése, a „Chartreux” először a tizennyolcadik században bukkant fel mint a kék rövid szőrű macska elnevezése, amely gyakran volt látható Párizs utcáin, de eredetileg Franciaország egyik elzárt, hegyvidékes területéről, Grand Chartreuse-ből származik. A tizenegyedik században ezen a területen alakult meg a karthauzi szerzetesrend, és a szerzetesekről elterjedt, hogy ilyen macskákat tartottak. Bár a történet hihető, semmiféle kézzelfogható bizonyítékot nem találtak hitelességére. A fajta újabb kori története azonban már jobban dokumentált. A karthauzi a tizenkilencedik században ismét feltűnt mint a legelső macskakiállítások egyik legkedveltebb résztvevője. A kék macskák akkoriban nagyon népszerűek voltak, igen pompás kinézetük okán. Az is tudott, hogy ezek az állatok ritkán voltak fajtatiszták - a tenyésztők gyakran kereszteztek kék színű macskákat egyórással, nem törődve származásukkal. Ez szinte valamennyi rövid szőrű, kék színű macskafajtával megtörtént. A tenyésztők csak később kezdtek odafigyelni a különböző eredetre, és a rövid szőrű, kék macskákat megpróbálták többé-kevésbé fajtatisztaként tenyészteni. Ez igazából kicsit későn történt meg a karthauzival, amelyet külön fajtaként csak az 1980-as évektől tartanak számon. Franciaországban, ahonnan a karthauzi származik, a fajta igen népszerű a kiállításokon, míg más országokban ritkábban láthatók.

JELLEM

A karthauzi könnyen kezelhető, kiegyensúlyozott és barátságos macska. A fajta egyedei igen csöndesek; pozitív beállítottságukhoz szelídség párosul. A karthauzi nagyon jól kijön más macskákkal, és ugyanez elmondható a kutyákkal és gyerekekkel való kapcsolatáról is. Nyugodtak, és nem könnyű őket kihozni a sodrukból. Az átlagos karthauzi macskától igen távol áll az agresszió. Mindezeket együttvéve a fajtáról elmondható, hogy szinte bármelyik ház-tartás kedvencévé válhat. Nem igényli, hogy ki-mászkálhasson, jól tartható lakásban is, bár, más macskákhoz hasonlóan, alapvetően értékeli, ha lehetőséget kap a külvilág felfedezésére is. A karthauzi nem igényel állandó figyelmet, de esténként boldog, ha a gazdája közelében lehet, esetleg befeküdhet az ölébe. Hangja lágy és igen szerény; a fajtára jellemző, hogy még ezt sem ereszti ki gyakran.

GONDOZÁS

Minimális odafigyeléssel a karthauzi rövid szőre könnyedén jó állapotban tartható. Heti egyszeri sörtés kefével való átfésülés elegendő. Vedléskor egy kisméretű gumikefével könnyen és gyorsan eltávolíthatjuk az elhalt szőrt. Figyeljünk oda, hogy ne használjuk túl erősen a kefét, mert tönkreteheti a szőrzetet.

KÜLLEM / TEST

A karthauzi közepes-nagy méretű macska, izmos és zömök felépítésű. Elég magas, és mancsai viszonylag nagyok. A közepes hosszúságú farok széles alapú, vége elkeskenyedő és lekerekített. Ha a hátára hajtaná, a farok vége elérné a lapockák közötti bemélyedést. A hímek ránézésre is sokkal impozánsabbak és nagyobbak, mint a nőstények.

FEJ

A fej formája olyan, mint egy fordított trapéz, és kicsit hosszabb, mint amilyen széles. Az orrvonal egyenes, széles és hosszú, stop nem látható rajta. A fülek közepesen nagyok és magasan tűzöttek, ettől a macska éber benyomást kelt. A szemek nagyok, és nem lehetnek túlságosan kerekek, a külső szemzugnak pedig enyhén felfelé kell ívelnie. A felnőtt hímek pofazacskói szembetűnően nagyok.

SZŐRZET

A karthauzinak kettős, csillogó bundája van, aljszőrzete gyapjas. A szőrzet nem simulhat le, rugalmassága miatt kicsit el kell állnia a testtől, és tapintásra puhának kell lennie.

SZÍN

A karthauzit csak kék színben tenyésztik. A kék minden árnyalata megengedett a halványtól a mélykékig, de a legkívánatosabb a nagyon halvány kékesszürke bunda. Az orron, a bajusz párnákon, a fülek hátoldalán és a mancsok peremén a szőrzet inkább ezüstös. A szemszín lehet aranysárgás réztől egészen borostyánig (színében tisztán világosabb, mint a brit kékek mély narancsszínű szemei). A szemekben nem lehet zöldes elszíneződés, de az öregedéssel a szemszín világosodik.

MEGJEGYZÉS

• A legtöbb karthauzi kölyök világos cirmos mintázattal születik - szellemrajzolattal de ez idővel fokozatosan eltűnik. Mire a macska a két és fél éves kort eléri, ennek teljesen el kell tűnnie.
• Franciaországon kívül még mindig vannak, akik összekeverik a karthauzit a brit rövid szőrűvel. Pedig a fajtastandardok alapjaikban különböznek - ez két teljesen más fajta. Ha mindkét fajtából egy-egy kiváló egyedet összehasonlítunk, a különbség tisztán látható.