Japán csonkafarkú macska

A japán csonkafarkú a világ talán egyik legrégibb fajtája. A rövid farkú macskák már több mint ezer éve megjelentek a Távol-Keleten, és több ősi leírás is bizonyítja ezt. Több japán és kínai rajzon felfedezhetők a mai japán csonka-farkúra hasonlító macskák, és ezekből világosan kiderül, hogy ezeket a macskákat valaha nagyon nagy- becsben tartották. Köztudott az is, hogy a huszadik század elején időnként az Egyesült Államokban is feltűnt egy-egy japán csonkafarkú. Ennek ellenére csak a huszadik század derekán fedezte fel a fajtát a nyugati macskakedvelő társadalom. Amerikába hivatalosan az első japán csonkafarkú 1968-ban került az amerikai Judy Crawford által, és nem sokkal ezután több állat is követte. Három évvel később, 1971-ben a fajta ideiglenes bejegyzést nyert a C. F. A.-nál, 1976-ban pedig bajnoki státust kapott az Egyesült Államokban. Az európai székhelyű FIFé csak 1989-ben követte, de még mindig vannak olyan szervezetek (mint például a G. C. C. F. Nagy-Britanniában), amelyek nem fogadják el ezt a fajtát. A japán csonkafarkú történetének kezdetén Amerikában még nem voltak hosszú szőrű példányok, ám Japánban már évszázadok óta léteztek. Ennek bizonyítéka egy tizenötödik századi festmény, amely Washingtonban található, és amelyen két hosszú szőrű japán csonkafarkú látható. Hivatalosan azonban a hosszú szőrű japán csonkafarkú csak 1993-ban lett elismert. Eközben a fajta kezdett elterjedni a világ más részein is, bár ritkán fedezhetők fel anyaországukon kívül. A japán csonkafarkú minden vérvonala, tekintet nélkül arra, hogy milyen országban élnek, a japán importállatoktól ered - más fajtát soha nem vettek és vesznek be a tenyésztésbe.

JELLEM

A japán csonkafarkú barátságos, alkalmazkodó, nagyon stabil és társaságkedvelő háziállat. Kíváncsiskodó, intelligens és készséges. Ha türelmünk van, meg lehet tanítani mindenféle trükkre, mint például papírgalacsint vissza-hozni vagy pórázzal sétálni. Kitűnően kijönnek más macskákkal, és kapcsolatuk ugyan-ilyen jó a kutyákkal és a gyerekekkel. Nagyon igénylik a társaságot, de nem tolakodóak - lágy, dallamos hangjukkal világosan gazdájuk tudtára adják, mit is szeretnének. (....) A többnyire fehér japán csonkafarkúnak gyakran egyik vagy mindkét szeme kék, de híresek erős jellemükről és arról, hogy igen magas kort érhetnek meg. Mivel nagyon jól alkalmazkodnak, szinte bármilyen családi körben jól érzik magukat.

GONDOZÁS

Sem a hosszú, sem a rövid szőrű japán csonkafarkú szőre nem hajlamos a gubancolódásra, meglepően kevés szőrt veszít szőrváltáskor, így minimális odafigyelést igényel bundájának rendben tartása. A legtöbb japán csonkafarkú teste és pofája túlnyomóan fehér színű, ezért kiállítás előtt nem árt megfürdetni. Csak speciális, macskák számára kifejlesztett sampont használjunk, és legalább három nappal a kiállítás előtt fürdessük meg. így a bundának ideje lesz regenerálódni.

KÜLLEM / TEST

A japán csonkafarkú közepesen nagy, magas macska. Teste vékony, elegáns felépítésű és jól izmolt. Alkata nem lehet tömzsi, hanem szépen kiegyensúlyozottnak kell lennie. A nyak a testhez aránylik. Lábai hosszúak és vékonyak, és bár hátsó lábai hosszabbak, mint a mellsők, íveltségük miatt a hát vonala egyenes marad, és nem emelkedik. A mancsok oválisak. A farok a japán csonkafarkú egyik jellegzetessége. Minden más macskától eltér. A farok nagyon rövid, és általában egy vagy több csavar, kunkor vagy hajlat látható rajta. Legvége nem lehet távolabb a testtől nyolc centiméternél. Lényegtelen, hogy az állat hogyan tartja a farkát; ez egyénenként változó. Mindenesetre a faroknak harmonizálnia kell a többi testrésszel. A hosszú szőrű macskáknál a farok „pompomot” formázhat. A hímek szembetűnően nagyobbak, mint a nőstények.

FEJ

Szemből nézve a fej háromszög alakú (ha a fület nem nézzük). Szembetűnő a széles pofacsontja, a bajuszpárnák mögötti ránc („pinch” vagy „bajusztörés”) és a nagy, ovális szemei. A pofa nagyon széles és kerek, és nem lehet hegyes vagy rövid. Az orrvonal hosszú, és enyhén bemélyed szemmagasságban vagy kicsit lejjebb. A nagy- fülek egyenesen és távol állnak egymástól.

SZŐRZET

A bunda szerkezete selymes, aljszőrzete nincs. A hosszú szőrű japán csonkafarkúnál a szőr természetesen hosszabb, de minden esetben simulnia kell a testhez, és nem lehet túl rugalmas. A hosszú szőrűeknél a fülszőrzet és a lábujjak közötti szőrpamacs jó pontnak számít.

SZÍNEK ÉS MINTÁZAT - ÁLTALÁNOSSÁGBAN

Összességében valamennyi szín megengedett (kivéve a sziámi, burma és tonkinéz színeket, valamint a spriccelt cirmos mintázatot), de a gyakorlatban főleg a jelentős fehér színezettel rendelkező állatokat tenyésztik, amelyek farka színezett, fejükön és testükön néhány színes folt található (ezt a mintát más fajtáknál van és harlekin névvel illetik). A leggyakoribb színek az egyszínű fekete, a vörös és a teknőc- tarka (vörös és fekete) rengeteg fehér színnel, gyakran egyik vagy mindkét szem színe kék. Japánban ezeket a macskákat „Mi-Ke”-nek hívják, és úgy tartják, hogy szerencsét hoznak.

MEGJEGYZÉS

A japán csonkafarkúnál a rövid farokért felelős gén recesszív öröklött, így amikor két japán csonkafarkút pároztatnak, minden születendő kölyöknek rövid farka lesz. Más, szintén rövid farkú fajtákkal összehasonlítva a japán csonkafarkú kölykök soha nem születnek farok nélkül vagy- teljes méretű farokkal.