Európai rövid szőrű macska

EREDET

Az emberek a tizenkilencedik század végétől kezdve érdeklődnek a macskatenyésztés és -ki¬állítás iránt. Kezdetben főleg csak az egzotikus kinézetű, „messzi távolból” érkezett macskákat állították ki, mint például a sziámi és a perzsa. Ennek ellenére hamar kialakult az igény, hogy az Észak-Európában őshonos, rövid szőrű, tanyasi macskákból létrehozzanak egy helyi, egységes megjelenésű fajtát. A cél egy rövid szőrű, robusztus felépítésű és kerek fejformájú macska volt. Mind Nagy-Britanniában, mind az európai kontinensen a legszebb házimacskákat válogatták ki a tenyésztéshez, és időnként, a folyamat felgyorsítása érdekében, bevonták a perzsákat is. Ezeket a rövid szőrű macskákat Észak-Európában, Skandináviában és Nagy- Britanniában tenyésztették.

Viszont volt egy lényeges különbség - a skandináv tenyésztők nem kereszteztek perzsákkal vagy más fajtákkal. Ők megpróbálták, amennyire csak lehetséges, „tisztán tartani” a fajtát, és csak a kívánt típusú házimacskákkal keresztezték macskáikat. A skandinávok a fajtájukat „európai rövid szőrűnek” nevezték el, amely leírás akkor és ma is tökéletesen illik a fajtára. Európa más részein (kivéve Nagy-Britanniát) szintén tenyészteni kezdtek európai rövid szőrű néven, és ugyanazt a genetikai állományú és hátteret használták, mint az angol brit rövid szőrűeké, ami azt jelenti, hogy ugyanúgy, mint a házimacskáknál, ezeknek a macskáknak az ereiben is csörgedezett perzsa vér. A nemzetközi kiállításokon az „európai rövid szőrnek” Európa minden részéről képviseltették magukat, és a skandináv fajták mindig különböztek a többiektől. Ugyanazon fajtanév alatt két különböző macskatípus futott - ez nem tűnt túl praktikusnak, és elég megtévesztő volt. Éppen ezért az 1980-as években a skandináv tenyésztők megkérték a FIFé-t, a koordináló macskaszövetséget, hogy válasszák szét a két fajtát, ami meg is történt. 1982 óta csak a Skandináviából származó egyedeket lehet európai rövid szőrűként nevezni, és ők rendelkeznek a fajtastandarddal. Az Európa más részeiről származó „európai rövid szőrű” macskákat egynek tekintik a brit rövid szőrűekkel - egy fajtához tartozónak veszik, és ugyanaz a fajtastandard vonatkozik rájuk is, mint a brit rövid szőrűekre. Tehát az európai rövid szőrű eredeti fajta, tisztán európai házimacska felmenőkkel; nagyrészt Skandináviában tenyésztik, és Finnországban ez az egyik legnépszerűbb rövid szőrű fajta.

JELLEM

Bár az európai rövid szőrű válogatott házimacskáktól, különböző temperamentumú egyedektől származik, a tenyésztők általában figyeltek arra, hogy az ősök stabil és kellemes beállítottságúak legyenek. A mai európai rövid szőrűek barátságosak, társaságkedvelők és nagyon alkalmazkodóak. Szeretik az emberi társaságot, és jól kijönnek más macskákkal vagy háziállatokkal. Élvezik a játékot, de semmiképpen sem túl aktívak; átlagosan tevékeny macskák.

GONDOZÁS

Ez a fajta nagyon kevés törődést igényel. Elég hetente egyszer átkefélni szőrét egy sörtés kefével, és időnként át is lehet fésülni. Szőrváltáskor sokat segít egy gumikefe, amivel az el-halt szőrszálakat eltávolíthatjuk. Az európai rövid szőrű általánosságban egészséges és erős fajta, és viszonylag magas kort érhet meg.

KÜLLEM / TEST

Mérete közepesen nagy - nagy, erős testfelépítésű és izmos, de nem olyan tömzsi, mint a brit rövid szőrű. A macska mellkasa izmos és kerek. Erőteljes lábai közepes hosszúságúak, s a mancsai kerekek. A farok elég vastag a tövénél, elvékonyodik, vége kerek.

FEJ

A viszonylag nagy fej inkább kerekded, a pofa jól fejlett, de nem olyan kerek, mint a brit rövid szőrűé. Fülei közepesen nagyok, alapjuk olyan széles, mint a fül magassága, távol és egyenesen állnak. A fülek vége enyhén lekerekített. A szemek kör alakúak, és bármilyen lehet a színük.

SZŐRZET

A macska rugalmas szőrzete rövid, lágy, csillogó, és szorosan a testhez simul. A felálló szőr hibának számít.

SZÍNEK ÉS MINTÁZAT - ÁLTALÁNOSSÁGBAN

A brit rövid szőrűtől eltérően az európai rövid szőrűt csak „természetes” színekben tenyésztik, vagyis azokban a színekben, amelyek történetileg kapcsolódnak az észak-európai házi¬macskákhoz. Ezek: a fekete, a vörös, a kék, a krém, a teknőctarka és a kék-krém, fehér jegyekkel vagy cirmos mintákkal - vagy ezek nélkül, valamint az egyszínű fehér. A füstszín és az ezüst is megengedett, és igazából nagyon népszerű. Ennél a fajtánál nem megengedett a csokoládé és a lila, valamint a sziámihoz hasonló jegyek. A szemek színe függ a szőrzettől, és lehet sárga, zöld vagy narancs. A fehér macskáknál a kék szem és a felemás szemszín is megengedett.

MEGJEGYZÉS

• Az úgynevezett „újonc” osztályban új, pedigré nélküli macskával is lehet csatlakoz¬ni az európai rövid szőrű fajtához, és a tenyésztésbe is be lehet vonni őket. Ennek ellenére nagyon ritka a nem fajtatiszta macskáknál, hogy megfelelnének az európai rövid szőrű fajtastandardjának akár színben, akár felépítésben vagy típusban.

• Skandinávián kívül a laikusok gyakran használják az „európai rövid szőrű” kifejezést az összes egyszerű, nem fajtatiszta macskára. Ezt rosszul teszik, mivel az európai rövid szőrű hivatalosan is elismert fajta, saját pedigrével.