Európai burma macska

EREDET

A burma eredetét egyetlen nőstényre, "Wong Mau"-ra vezetik vissza. 1930-ban került a Távol-Keletről (Burma) New Orleansba. Wong Mau tulajdonosa a San Francisco-i dr. Joseph Thompson lett. Wong Mau egészen különleges színezéssel rendelkezett: dióbarna testszíne mellett az extremitásokon (pofa, fülek, farok és lábak) sötétebb barna szín jelent meg. Messziről nézve kontrasztos színei emlékeztettek a sziámira, de jegyei nem voltak igazán kiugróak, mivel a testszíne sötét volt. Wong Mau típusában is különbözött a sziámitól: sokkal tömzsibb volt a teste, rövidebb a farka és a feje, valamint szemei is kerekebbek voltak. Dr. Thompson mások segítségével elindított egy tenyésztési programot, hogy továbbörökítse Wong Mau különleges tulajdonságait. Wong Maut egy sziámi hímmel pároztatta (Tai Mau), és az utódokat tovább tenyésztette. A leszármazottak háromféle lehetséges színt mutattak - a sziámiféle colorpoint mintázatot, a Wong Mau-féle tonkinéz faktort, a harmadik csoport pedig még Wong Maunál is sötétebb árnyalatú volt. Ez utóbbiaknak a teste barna, extremitásaik pedig még sötétebb barnák voltak - ez lett a burma faktor. Wong Mau szín-mintáját azóta "tonkinéz" néven ismerik, amely alapja lett egy másik fajtának (lásd: Tonkinéz). Csak később fedezték fel, hogy ha a legsötétebb színű egyedeket pároztatják (burma faktor), akkor ugyanolyan sötét kölykök születnek. Ellentétben azzal, ha két tonkinéz színű egyedet pároztattak, mert ebből a nászból sziámi, burma és tonkinéz színezetű macskák is születtek. Mivel a burma színezet szabályosan öröklődött, és a szín nagy tetszést aratott, elhatározták, hogy burma színű macskákat fognak tenyészteni. A burma fajta alapját Wong Mau burma színezetű leszármazottai és a később, egyenesen Burmából hozott hasonló színű egyedek alkották. A kísérleti tenyésztési program eredményei 1943 áprilisában jelentek meg a Journal of Heredity (Öröklődés) című lapban. A burmát 1934-ben a C. E A.-nál új fajtaként előterjesztették, ám elismert csak 1939-ben lett. Ebben az időben a burmákat még rendszeresen keresztezték sziámi macskákkal, hogy elkerüljék a beltenyésztést. 1947-ben, nyolc évvel a fajta elismerése után, a C. E A. megkérte a tenyésztőket, hogy ne keresztezzék tovább a burmákat más fajtával. Ezzel azt szándékozták elérni, hogy a fajta végre álljon meg a saját lábán, további sziámi- "segítség" nélkül. Tíz évvel később, 1957-ben el is érték ezt, a törzskönyvi rendszer bezárult, és azóta burmát csak burmával lehet pároztatni.

JELENKORI TÖRTÉNET

A fajta hőskorában a burma leginkább amerikai hobbiállatként létezett. Csak később került át más országokba, leginkább Angliába, ahol a G. C. C. F. 1952-ben bejegyezte. 1955-ig a burmákat csak az eredeti, barna színben tenyésztették (genetikailag fekete). Abban az évben született az első kék burma, amelynek a meghökkentő "(Sealcoat) Blue Surprise" ([Fókaszőrű] Kék Meglepetés) nevet adták, és amelyet ezután több kék burma is követett. A kék színt a G. C. C. F. 1960-ban ismerte el. A tenyésztők később újabb színekkel pró-bálkoztak. Vörös, nem fajtatiszta macskák és vörös jegyű sziámik segítségével a vörös, krém és teknőctarka színeket fejlesztették ki, ezeket 1972-ben jegyezték be. Ez idő alatt az amerikai tenyésztők sem tétlenkedtek; új színként megjelent a "pezsgőszínű" (champagne). Számos ilyen egyedet vittek az 1960-as években Angliába, ahol a színt átkeresztelték "csokoládéra". Ezt a kék burmával keresztezve újabb színt kaptak, a csokoládé fakult változatát: a "lilát", melyet Amerikában "platinának" neveztek el. A csokoládé és lila burmákat a G. C. C. E 1975-ben jegyezte be. Az 1990-es években két újabb szín jelent meg - a fahéj és ennek fakó változata, az őzbarna. Ezeket a színeket Hollandiában fejlesztették ki.

JELLEM

A burmák nagyon szeretetteljes és társaságkedvelő macskák. Élvezik az emberi társaságot, és fel is hívják magukra a figyelmet. Kis méretük ellenére (három-öt kilósak) nehéz nem észrevenni őket; a látogatókat, valamint táskáikat tüzetesen átvizsgálják. Ha nem kapják meg gazdájuktól a kívánt törődést, hangos nyávogással követelőznek, és rosszalkodni kezdenek. Nagyon sok figyelmet igényelnek, de cserébe rengeteg szeretetet adnak. A burmák nagyon ragaszkodnak gazdáikhoz, gyakran kiválasztanak maguknak egy embert a családból. Híresek arról, hogy gyakorta felugranak gazdáik vállára, és "végiglovagolják" velük a lakást. Könnyen megtanulják a pórázzal való sétálást is. A burmák játékosak és intelligensek, e kettő kombinációja okozhat meglepetéseket is. Számos burma tudja, hogyan kell kinyitni az ajtót, a karos csapot, a konyhaszekrényt vagy a sütisdobozt. Nagyon aktív időszakaik mellett, amikor az egész házat tornateremként használják, időnként bújósak, babusgatásra vágynak, tehát a burma ideális azoknak, akik szeretnek foglalkozni, játszani macskájukkal. Például a burmák nagyon szeretnek papírgalacsinokat kergetni. Jól tolerálj ák a gyerekeket és a kutyákat, bár sok múlik azon, hogy mihez lettek szoktatva. A legtöbb burma jól kijön más macskákkal is, de tagadhatatlan, hogy hajlamosak uralkodni mások fölött. Éppen ezért ritkán lehet velük nagy létszámú tenyészetekben találkozni; nagyon igénylik az egyéni törődést, és nem mindig tűrik, ha a lakást és a gazdi figyelmét más macskákkal is meg kell osztaniuk. Ennek ellenére a burma nem az a fajta, amelyet társ nélkül, egyedül otthon lehetne hagyni sokáig. Ez esetben jó, ha van játszótársa. Lehet az egy másik burma, de nem feltétlenül szükséges, mert jól kijönnek más, erősebb idegzetű és jó természetű macskákkal is.

GONDOZÁS

A burma szőrzete nem igényel különösebb ápolást. Az elegendő mennyiségű simogatástól szőre fényes marad, és a szükséges figyelmet is megkapja. A szőrzet rendben tartására elég egy héten egyszer puha kefével átkefélni. A szőr fényessége megőrizhető, ha áttörölgetjük nedves szarvasbőrrel, majd átkeféljük a bundáját. A burmák nagyon korán ivaréretté válnak; a nőstények először úgy öt-hat hónapos koruk körül tüzelnek.

KÜLLEM / TEST

A burma kecses, élénk és eleven, jól izmolt macska. Egyedi, keleties testfelépítése van, amely sem a karcsú sziámi felé, sem a tömzsi brit rövid szőrű felé nem tolódhat el. A közepes test tapintásra kemény és izmos, és nehezebb, mint amilyennek látszik. A mellkas boltozatos és erőteljes, a középhosszú hát egyenes. A lábak arányosak a testhez viszonyítva, de vékonyak, és a hátsó lábak kicsit hosszabbak, mint a mellsők. A mancsok ovális alakúak. A farok közepes hosszúságú.

FEJ

A fej enyhén ék alakú, a pofacsontok szélesek. Az áll erős. A közepes nagyságú fülek között a koponya tisztán boltozatos. A bajuszpárna mögötti ránc ("pinch") hibának számít. A fülek távol ülnek egymástól, és oldalról nézve enyhén előredőlnek. Széles alapúak, végük enyhén lekerekített. A fülek külső íve követi az ék alakú fej körvonalát. Az orron tiszta stop található. Szemei nagyok és csillogóak, távol ülők, és alakja se nem kerek, se nem hasonlít a sziámihoz. A szem felső része az orr irányába dől, alsó része pedig kerek. A szőrzet rövid és sima, textúrája selymes, és finoman simul. A burma fontos jellemzője a csillogó bunda.

SZÍNEK ÉS MINTÁK - ÁLTALÁNOSSÁGBAN

A burma színezet jellemző a fajtára. Az extremitások szí-ne (pofa, fülek, farok, mancsok és a hímeknél a herezacskók) sötétebb árnyalatúak, mint a test többi része. Sok esetben a hát is sötétebb. A test oldala kicsit világosabb. A burma kölykök születéskor általában világosabbak, majd felnőve sötétebbé válnak. Hibának számít a fehér folt vagy a fehér szőrszálak a bundában. A szem lehet bármilyen sárga árnyalat, de legmegfelelőbb az aranysárga - minél mélyebb a szín, annál jobb. A burmák szemszíne fakóbbá válik, ha a szőrzet színe is fakóbb (lila, kék, őzbarna), ekkor gyakran tapasztalható világosabb szemszín.

BARNA

A barna szín a fekete és a burma faktor kombinációjaként jön létre, tehát a fekete szín meleg sötétbarnának tűnik. Ez a sötétbarna szín kicsit világosabb a test oldalsó részén. Ettől és a sötétebb fülektől, arctól eltekintve más színjegy nem megengedett. Az orrtükör és a talppárnák színe barna. A túl sötét, fekete felé haladó szín hibának számít.

KÉK

A kék szín a burma barna fakult változata, amely valójában genetikailag fekete. A kék burma finom ezüst-szürke árnyalatú, háta és farka sötétebb. A füleknek, a pofának és a mancsoknak ezüstös csillogást kell mutatniuk. Az orrtükör sötétszürke.

CSOKOLÁDÉ

Amerikában ezt a színt pezsgőnek (champagne) hívják. A test meleg tejcsokoládé színű, a fülek és a pofa sötétebb tónusúak. A lábak, a farok és az alsó állkapocs színének egyeznie kell a hát színárnyalatával. Az orrtükör meleg csokoládébarna.

LILA

Ezt a színt Amerikában platinának nevezik (platinum). A lila a csokoládé fakult változata, és lágy galambszürke színárnyalatot jelent, világos rózsaszínes csillogással. A füleknek és a pofának sötétebb tónusúnak kell lennie. Az orrtükör levendula rózsaszín.

FAHÉJ

A Hollandiából származó szín világos fahéj árnyalatú, és meleg csillogású. A fülek és a pofa sötétebb. Az orrtükör lazacrózsaszín.

ŐZBARNA

Az őzbarna a fahéj szín fakult változata. A színt enyhén rózsaszínes törtfehérként szokták leírni. A fülek és a pofa sötétebb árnyalatú, az orrtükör pedig halvány rózsaszín.

VÖRÖS ÉS KRÉM

A vörös burma bundája halványnarancsos árnyalatú. Az egyébként minden más tekintetben kiváló macskáknál a halvány cirmos mintázat megengedett (kivéve az oldalon és a hason). Néhány sötét pigmentfolt a füleken, a szemhéjon, az ajkakon és a talppárnán szintén megengedett. A fülek sokkal sötétebbek, mint a hát. A krém a vörös szín fakult árnyalata, és a kívánalmak ugyanazok, mint a vörösnél, kivéve természetesen, hogy a szőrzet színe itt halvány krém.

TEKNŐCTARKA VAGY TEKNŐC

A vörös és krém szín bevezetésével lehetőség nyílt a teknőctarka burmák tenyésztésére is. A teknőc burma bármilyen színű lehet: barna teknőc, pezsgő vagy csokoládé teknőc, kék teknőc, platina vagy lila teknőc, fahéj teknőc és őzbarna teknőc. A burmánál a foltok eloszlása nem lényeges.

MEGJEGYZÉS

• Bár mind az európai, mind az amerikai tenyésztők egyazon "alapanyagból" kezdték a munkát, a különbség mégis oly nagy az Európában és az Amerikában tenyésztett burmák között, hogy ma már megkülönböztetik őket mint amerikai és brit (európai) burma macskák.

• Egy régi thai könyvben, a Smud Khoiban, látható egy burma színezetű macska képe. Ezt a macskát "Thong Daeng"-nek hívták. A fajta leírása a következő: "Megjelenése sugárzóan szép, nagyszerű formájú macska. Színe rezesbarna, ez a macska igazán gyönyörű látványt nyújt. Szemének arany fénye olyan, mint a tiszta ragyogás. Megóv minden veszélytől, megment az ördögtől, és jó szerencsét hoz."

Források: A fajtaleírásokat több szakkönyv, wikipediás cikk, külföldi honlapok és fórumok összevetése alapján készítettünk el. A fajtaszakértő által ellenőrzött cikkeket magyar tenyésztők lektorálták.