Amerikai rövid szőrű macska

Az amerikai rövid szőrűek ősei minden valószínűség szerint Európából származnak, talán még az első telepesekkel a Mayflower hajón. Munkájuk természetesen a rágcsálók irtása volt, de szépségük és kedvességük hamar nagy kedvenccé tette őket. Hogy mennyire nagyra becsülik ezeket a cicákat, jól mutatja, hogy egy cirmos példányért 1896-ban 2500 $-t ajánlottak föl az éves macskakiállításon a Madison Square Garden-ben. Ez akkoriban felért egy vagyonnal. Természetüket tekintve barátságosak, gyerekek mellé is ajánlható cicák, igazi családtagok. Testfelépítésük izmos, erős; egészséges állatok, sok gondozást nem igényelnek. Ha jól vannak tartva, akár 15-20 évig is élhetnek. Sajnos nálunk ugyancsak ritka fajtának számít.

EREDET

Az amerikai rövid szőrű az Egyesült Államok elismert, eredeti rövid szőrű macskája. Történeti szempontból Amerikának nincs saját, őshonos házimacskája - rövid szőrű, robusztus felépítésű macskákat a felfedezők és gyarmatosítók hoztak magukkal hajóikon. Annak idején a macskákat azért vitték magukkal a hosszú hajóutakra, hogy megakadályozzák a patkányok és az egerek elszaporodását. Észak-Amerikában ezután folytathatták eme tevékenységüket a tanyákon is. Az amerikai rövid szőrű ezektől az erős, tömzsi testalkatú, rövid szőrű tanyasi macskáktól származik, amelyek tenyésztésébe nem keveredett más fajta. Bár a tizenkilencedik század végéig ezek a macskák már évszázadok óta benépesítették az észak-amerikai kontinenst, az első bejegyzett amerikai rövid szőrű Nagy- Britanniából érkezett, s ezt a vörös cirmos hímet „Bell of Bradford”-nak hívták. Az „amerikai rövid szőrű” elnevezés csak az 1960-as években alakult ki - előtte „rövid szőrűnek” vagy „házi rövid szőrűnek” nevezték. Az 1960- as évekig ezeket a macskákat nem igazán vették komolyan a kiállításokon, ahol leginkább a perzsák, sziámik és egyéb, egzotikus kinézetű macskák domináltak. Amint a fajta nevét „amerikai rövid szőrűre” változtatták, ők is divatba jöttek, és egyre inkább elismertek lettek. 1964-ben egy ezüst cirmos amerikai rövid szőrű a C. F. A.-tól megkapta a „kiállítás legjobb kölyke” címet; ez volt az igazi mérföldkő, és innentől kezdte meg hódító útját az amerikai rövid szőrű, amely ma már Amerika egyik legnépszerűbb macskafajtája. A brit rövid szőrű tenyésztésének kezdetekor ez a státus az ezüst cirmosokat illette, talán mert ez különleges szín volt, és sokkal „fajtatisztább”, mint az eredeti vörös, fekete és teknőctarka szőrzet. Az ezüst cirmos máig az egyik legnépszerűbb színezet.

JELLEM

Az amerikai rövid szőrű barátságos, kedves és szívós macska, ami elengedhetetlen a változatos életkörülmények elviseléséhez. Ugyanúgy jól érzik magukat egy városi lakásban, mint egy tanyán. Rendkívül jó kapcsolatban vannak más macskákkal, és ugyanez vonatkozik a kutyákhoz való hozzáállásukra is. Nyílt, egyszerű, stabil és intelligens macskák. Szeretnek játszani, de ugyanakkor élvezik, ha gazdájuk ölében összegömbölyödhetnek esténként. Ha lakásban tartjuk amerikai rövid szőrű macskánkat, győződjünk meg róla, hogy elegendő lehetősége van a játékra, erre nagyon megfelelő egy szoba magasságú mászóállvány, ahol kedvére ugrálhat, amikor csak akar. Összefoglalva, ez a fajta egészséges, és viszonylag magas kort érhet meg.

GONDOZÁS

Az amerikai rövid szőrű szőrének gondozása nagyon könnyű. Hetente azért szükséges átkefélni a bundáját. Szőrváltáskor leginkább az aljszőrzet az, ami erősen hullik. Ekkor nagy segítség egy kisméretű gumikefe, amellyel könnyen és gyorsan eltávolíthatjuk az elhalt szőrszálakat. Ne legyünk túl durvák, mert ha nagyon erősen használjuk a gumikefét, azzal kárt tehetünk az állat bundájában.

Küllem / TEST

Az amerikai rövid szőrű erős felépítésű, erőteljes, közepes-nagy méretű. A vállai, a mellkasa és a végtagjai jól fejlettek. A háta széles és egyenes - felülről nézve a hát szélei párhuzamosak. A nőstények kevésbé masszívak, mint a hímek. A test inkább hosszú, de nem magas. A farok hossza megegyezik a lapocka és a farktő közötti távolsággal. A nyak közepes hosszúságú és jól izmolt. A tömzsi, kerek mancsok előrenéznek. A macska nem tűnhet olyan zömöknek, mint a perzsa.

FEJ

A fej nagy, és kicsit hosszabb, mint amilyen széles, a pofa pedig telt. Az orrnyereg átlagos hosszúságú, és végig azonos szélességű, enyhén ívelt. A pofacsont szögletes. Az erős áll jól fejlett, és oldalról nézve egy vonalban áll a felső ajakkal. A közepes méretű fülek vége enyhén lekerekített; egymástól kétszemnyi távolságra állnak. A nagy szemekben élénkség és tisztaság tükröződik. A felső szemhéj mandula alakú, az alsó pedig kerek. A külső szemzug kicsit feljebb van, mint a belső. A két szem között legalább egyszemnyi távolságnak kell lennie.

SZŐRZET

A bunda rövid, vastag és nagyon erős szerkezetű. A téli bunda kicsit rugalmasabb és vaskosabb, mint a nyári.

SZÍNEK ÉS MINTÁZAT - ÁLTALÁNOSSÁGBAN

Az amerikai rövid szőrűt csak „természetes” színekben és mintázatban szabad kiállításra vinni, amelyek hagyományosan a nyugati tenyésztésű macskáknál fordulnak elő. Ezek: a fekete, a fehér, a vörös, a kék, a krém, a teknőctarka és a kék-krém, fehér foltokkal vagy azok nélkül; pettyes, foltos (klasszikus) vagy csíkos cirmos mintázat; és a füstszínű vagy ezüst aljszőrzet. A Keletről vagy Távol-Keletről érkezett macskáknál tradicionálisan előforduló színek és mintázatok, mint a spriccelt cirmos, a burma, tonkinéz vagy sziámi minták és a lila, csokoládé, fahéj és őzbarna színek nem elfogadottak, mert ez azt jelzi, hogy a tenyésztésbe keresztezés során bekerültek orientális fajták is. A bőr színétől függően a szemszín réztől egészen zöldig változhat, de a fehér macskáknál előfordul a kék vagy a felemás (két különböző színű) szemszín is.