Szomáli macska

A szomáli egyike a leglátványosabb macskáknak. Nagy füleivel, pofaszíneivel, prémszerű farkával kicsit hasonlít egy rókára, nem véletlen tehát a körülötte kialakult rajongói tábor. A szomáliai cicáknak semmi közük nincsen Szomáliához, az elnevezés egy amerikai tenyésztőnőtől, Evelyn Magustól származik, aki először foglalkozott e fajta kitenyésztésével. Mivel a szomáliaiknak az abesszin cicák hosszú szőrű spontán mutációjából jöttek létre, ezért az elnevezés - Szomália, mint Abesszíniával szomszédos ország - is ezt a rokonságot, közelséget takarja. Éppen e közeli rokonság miatt volt a szomáliai fajta körül rengeteg vita a tenyésztők körében. Az USA-ban csupán 1979-ben, míg Európában 1982-ben készült el a fajtastandard. A szomáliai extrovertált, kedves, élénk, alkalmazkodó és nagy játékos természetű cica. Naponta akár többször is az energiatúltengés jeleit figyelhetjük meg rajta - ilyenkor féktelen mókamesterré válik. Könnyen megtanulja, hogyan kell mindenféle fiókokat, szekrényeket kinyitni, így - akár szeretné a gazdi, akár nem - bújócskázni is lehet vele. Számos szomáli még a csapot is megtanulja kinyitni, a vízzel is szeretnek játszani. Érdekessége, hogy szívesen apportíroz, tehát hoz vissza kisebb tárgyakat a gazdinak. "Beszélgetni" is lehet vele - apró hangokkal és nyávogással társalog a körülötte lévőkkel. Viszont úgy tűnik, zárthely-iszonya van: a kicsi helyiségeket nehezen tűri.

Eredet

A szomáli fajta véletlen jött létre. Az abesszintenyésztés kezdetekor a tenyésztők időnként nagy meglepetésére felfedeztek egy-két abesszin kölyköt, amelyeknek a kelleténél hosszabb volt a szőre. Itt kell arra visszaemlékeznünk, hogy a hosszú szőrzet recesszív öröklött a rövid szőrzethez viszonyítva, és a hosszú szőrért felelős gén generációkon át lappanghat anélkül, hogy megjelenne a macska kinézetében. Csak akkor születhet hosszú szőrű kölyök, ha két hordozó találkozik a pároztatásnál. A szomáli eredetének kutatása közben mindig ugyanaz a név bukkant fel, egy kandúré, bizotnyos „Raby Chuffa of Selence”, ő 1952-ben született Angliában, majd egy évvel később az Egyesült Államokba került. A kandúr anyja ismeretlen eredetű, ezért a hosszú szőrért felelős gén hordozás „gyanúját” rákenték. Ám hosszú szőrű abesszinek esetenként születtek már előtte is – és az is köztudott, hogy 1900 körül perzsákkal is keresztezték őket. Bárhogy is történt, a legtöbb abesszintenyésztő idegenként kezelte a hosszú szőrű kölyköket. Őket általában barátoknak, ismerősöknek adták, és nem használták tenyésztésre. Aztán az 1960-as években hirtelen gyűjteni és tenyészteni kezdték a hosszú szőrű abesszineket. A mozgalom úttörője az amerikai abesszintenyésztő Evelyn Magua volt, aki többször is tenyésztett hosszú szőrű abesszineket saját tenyészetében. 1972-ben elindította a Somali Cat Club of America-t (Amerikai Szomáliai Macska Klub), majd hét évvel később, 1979-ben a C.F.A. is elismerte önálló fajtaként. Azóta a fajta jól ismert a macskaszerető országokban, és igen népes rajongótábora van.

Jellem

A szomáli temperamentuma hasonló az abesszinéhez. Barátságos, aktív és intelligens macska, a házbeli hangulatra nagyon érzékeny. Boldogságához elengedhetetlen a teljes figyelem és a gazda megerősítő magatartása. Bár általában jól kijönnek más macskákkal, nem érzik jól magukat nagy macskatársaságban. Szellemileg és fizikailag is térre van szükségük. Szeretnek kimászkálni, de ez nem feltétlenül szükséges, ha bent is eleget játszhatnak. A szomáli nem fog naphosszat az ölünkben aludni, de igényli a kapcsolatokat gazdájával. Nagyon érdekli, bári is történik a házban, és szeret gazdája közelében lenni. Kevés ember számára maradnak észrevétlenek. A szomáli még idősebb korában is játékos marad.

Gondozás

Viszonylag kevés gondoskodást igényel. A szőr felépítése olyan, hogy ritkán gubancolódik. Bundája csak heti egyszeri átfésülést igényel. Vedléskor kicsit többet kell vele törődni, nehogy a macska túl sok szőrt nyeljen le mosdás közben.

Küllem

Test

A test közepes méretű, elég vékony, jól izmolt és hajlékony, háta egyenes és vízszintes. A lábak a testhez képest arányosan vékonyak és karcsúak. A mancsok kicsik és oválisak. Az igen hosszú farok töve széles, és fokozatosan elkeskenyedik. Ha farkát a teste mellé hajtja, a farok vége majdnem eléri a vállát.

Fej

A fej közepes és ék alakú. A koponya fent széles, a pofa kerek. A fejforma összességében kerek. Profilból nézve az orrvonal enyhén ívelt, de a túlságosan felfelé ívelő vonal nem elfogadott. Az áll erős. Nagy fülei távol állnak egymástól, elölről nézve a fej ék alakjának meghosszabbításaként állnak. A fülek kissé előredőlnek, kívánatos a fülvégi szőrpamacs. Az egymástól távol álló, nagy szemek mandula alakúak, és ferdén állnak.

Szőrzet

A szőrzet lágy és finom felépítésű. Tömör, de ennek ellenére a testhez simul. A szőrzet a vállon rövidebb lehet. Kívánatos, hogy vastag gallérja és „combszőrzete” („bricsesze”) legyen, és ugyanez igaz a fülben és annak végén, valamint a lábujjak között lévő szőrpamacsokra. A szomálinak vastag, bozontos farka van.

Színek és minták – általánosságban

Szomáli csak spriccelt cirmos mintázattal lehetséges, amelyet a Ta gén okoz. Valójában nincs mintája, ami azt jelenti, hogy a bundázaton világos és sötét sávok váltakoznak, csakúgy, mint a vadnyulaknál. A spricceltség – a sötét szín – a macska igazi színe, amely legtisztábban a farok végén és a háton látható. A színnek egyenletes eloszlásúnak kell lennie az egész testen. Az aljszőrzet színe ragyogó és egységes egészen a tövéig. Mély, meleg alapszín – az ezüstöknél ragyogó ezüst-fehér – kívánatos. A mellkas, a has, a farok alsó része és a lábak belső része, valamint a comb hátulja nem mintázott, ezeken a részeken a meleg, egyszínű alapszín látható. Minden színváltozatnál megfigyelhető a fehér áll és bajuszpárna, de a fehérség ennél tovább nem terjedhet. Nagyon ritkán látni ilyen fehér jegyek nélküli szomálit. Színhibának számít a mellkason található kis fehér medalion, a csíkos lábak, zárt gyűrűminta a nyakon és a farkon, valamint a hideg árnyalatú vagy szürke aljszőrzet. A szomáli macskák eredeti színe a vadas – rőt –, de új, látványos színek igen hamar bekerültek a tenyésztésbe. A szem színe lehet borostyánsárga, mogyoró vagy zöld, de fontos, hogy az árnyalat tiszta és mély legyen.

Színek

Vadas – rőt –

A vadas a legismertebb és leggyakoribb a szomálinál. A spriccelés fekete, az alapszín pedig meleg barackszínű; a két szín együtt melegbarna benyomást kelt.

Vörössárga – sorrel –

A vörössárga színt más fajtáknál fahéjnak hívják. A spriccelés meleg fahéjszínű, az alap pedig meleg barackszínű.

Csokoládé

A csokoládénál a spriccelés csokoládészínű, az alap pedig meleg barackszín. Ezek együtt mély, melegbarna hatást keltenek, lágyabbat, mint a vadas szín.

Kék

A kék szín a fekete – vadas – fakult változata, jellemző az acélkék spriccelés és a zabkása színű alap; a kettő együtt lágy kékesszürke árnyalatot ad.

Őzbarna – fawn –

Az őzbarna a fahéjszín fakó változata. A spriccelés homokszínű, az alap pedig világos bézs. Együtt meleg, homokszínű bunda jön létre.

Ezüst

Az ezüst-fehér aljszőrzettel bármelyik szín párosulhat. Az ezüstöknél az alapszín nem barack- vagy homokszín, kívánatosabb inkább a csillogó fehér. Ezáltal a spiccelés színe sokkal jobban érvényesül.

Más színek

Néhány tenyésztő már próbálkozik új színek bevezetésével, ilyen például a vörös, a krém, a teknőctarka ezüst aljszőrzettel vagy anélkül.

Megjegyzés

A kölykök sötét színnel jönnek a világra, amely fokozatosan világosabb lesz, ahogy nőnek. A spricceltség lassan alakul ki. A szőrzet végleges színét csak hónapokkal később éri el. A fajta elnevezése az afrikai Szomáliából származik, de az országnak semmi köze sincs a fajta eredetéhez. Az első szomáli macska az USA-ban született.

Források: A fajtaleírásokat több szakkönyv, wikipediás cikk, külföldi honlapok és fórumok összevetése alapján készítettünk el. A fajtaszakértő által ellenőrzött cikkeket magyar tenyésztők lektorálták.