Szfinx macska

Szőrtelen macskák mindig is voltak: a természet néha a "hagyományos" macskatenyészetekben is előáll ilyen genetikai mutációval. Természetesen normál körülmények között a szőrtelen macskáknak vajmi kevés esélyük van a túlélésre, ám 1966-ban egy tenyésztő úgy döntött, megpróbál kinverni egy szőrtelen macskatípust. Így született meg a szfinx. Az első bemutatkozása a fajnak az 1984-es párizsi macskakiállításon történt - itt állítólag a rajongók az akkoriban vetített E.T. macskamását fedezték föl benne. Való igaz, a szfinxek némileg ufószerűen néznek ki, ám tenyésztőik éppen ezt értékelik annyira bennük. Bár kopasz macskaként is utalnak rájuk, nem minden szfinx szőrtelen: a hason néha finom szőrszálak találhatók, néha az orron, a farkakon és a tappancsokon is lehet nem szőrzet. Tapintásra a szfinxeket szarvasbőrrel fedett melegvizes palackhoz lehetne hasonlítani. Gyakori kérdés, hogy nem fázik-e a cica. Természetesen kevesebb bunda kevesebb meleget jelent, de a cicák általában ügyesen kinézik maguknak a jó meleg helyeket. Udvaron természetesen nem tarthatók. Jellemét tekintve a szfinx cica iszonyúan kíváncsi és aktív, imád a figyelem középpontjában lenni. Igazi mókamesterek tudnak lenni, így aztán a versenyeken a gazdiknak nem sok bajuk van velük, hiszen szívesen mutogatják magukat. Emberrel, társállatokkal is békében éldegélnek. A szfinx cicák bőrét rendszeresen gondozni kell - mosdatás, fültisztítás kötelező. Mivel kölyökkoruktól kezdve ehhez vannak szokva, ezért ezek a tevékenységek túlzott problémát nem jelentenek a cica számára. Szőrtelensége miatt a szfinxek macskaszőrre allergiás gazdiknak is ajánlhatók, természetesen ez az allergia mértékétől és típusától is függ.

EREDET A KEZDETEK

Az első ismert szfinxeket, két, szinte teljesen kopasz macskát, 1900 körül fedezték fel Mexikóban, akkoriban a "mexikói szőrtelen macska" nevet kapták. Fotók is készültek "Dick"-ről és "Nellie"-ről, melyek 1903-ban a The Book of the Cat (Macskakönyv) című kiadványban jelentek meg. Ennél azonban sokkal korábbi feljegyzések is léteznek kopasz macskákról, őket az aztékok tartották. Bár szilárd tények ezt nem támasztják alá, mégis hihető az állítás, mivel az aztékok már kopasz kutyákat is tartottak, ezek voltak a Xoloitzcuintlik. A szinte teljes kopaszságot okozó genetikai tényező nem szűkül egy speciális területre vagy egy különleges macskatípusra. A génmutáció, amely a szinte teljes szőrtelenséget okozza, alapjaiban nem különbözik azoktól a változásoktól, amelyek például a színért vagy a szokatlan szőrzetért felelősek. A génmutációk befolyásolják a küllemet, ezért az állat az általa hordozott mutáns gén hatására egy vagy több pontban teljesen eltér szüleitől - ez a jelenség minden állatfajnál előfordul, példa erre a fehér tigris, a göndör szőrű kutya, a rövid lábú csirkefajták, az albínó egerek stb. Sőt a kopaszságot okozó gén nemcsak a macskáknál fordul elő. Létezik kopasz kutya, egér, patkány és tengerimalac is. Ritkás szőrzetű macskák időről időre felbukkannak a világ legkülönfélébb tájain. 1930-ban két kopasz macskát állítottak ki egy párizsi kiállításon, melyek szülei átlagos tanyasi macskák voltak. Később különböző más országokból is jelentették kopasz macskák felbukkanását, például Marokkóból, a volt Csehszlovákiából és Ausztriából. 1987-ben Oroszországban is találtak egyet, mely két új, szinte kopasz fajta alapja is lett. Nagyon ritkán, de az Egyesült Államokban is születnek szőrtelen macskák.

JELENKORI TÖRTÉNET

A legtöbb európai szfinx őse két, szinte teljesen szőrtelen nőstény, "Punkie" és "Paloma". Ez a két macska a kanadai Ontario utcáin kóborolt az 1970-es években. Egy macskarajongó magához vette őket, és felhívta egy tenyésztő barátját, aki azt tanácsolta neki, küldje a macskákat Hollandiába, mert ott nagyon kapósak a kopasz macskák. Hollandiában a két macska rögtön Hugó Hernandezhez és Mrs. Hanny Natanshoz került, ők ketten szerették volna visszatenyészteni a mexikói szőrtelen macska fajtát. A tenyészalap kezdetben természetesen nagyon szűkös volt. A beltenyésztés megelőzése végett normális szőrű macskákat is bevontak a programba. A korai szakaszban például Devon Rexeket is használtak, mivel a legtöbb kopasz kölyök elsőként ennél a fajtánál jelent meg. Nem fajtatiszta házimacskákat szintén bevontak a munkába, hogy elérjék az ideális szfinx típust, és még ma is ez a gyakorlat. A legtöbb tenyésztő ez utóbbi eljárást kedveli. A cél, vagyis a teljesen szőrtelen fajta elérése ezekkel a keresztezésekkel sokkal tovább tart, viszont nagy előny, hogy így a fajta génállománya sokkal szélesebb lett. Punkie és Paloma mellett más különféle kopasz, ismeretlen eredetű macskát is használtak a tenyésztési programban. Amerikában a C. F. A. 1998-ban ismerte el a fajtát, később pedig más macskaszervezetek is követték, így ma már szinte valamennyi ország kiállításain feltűnik, ahol macskatenyésztés folyik.

JELLEM

A rajongók a szfinx temperamentumát gyakran így jellemzik: "egy rész majom, egy rész kutya, egy rész macska és egy rész gyerek". Van benne igazság, mivel a szfinx nagyon intelligens, szeretetteljes és játékos macska, amely igényli a gazdájával való kapcsolatot, emellett magabiztos. Minden érdekli. Az átlagos szfinx bárhol jól érzi magát, még egy zajos családi környezetben is. Amellett, hogy nagyon szeretnek az emberekkel, gyerekekkel lenni, jól kijönnek más macskákkal is. Egy olyan szocializált macskának, mint a szfinx, igazi szenvedés az egyedüllét, az elszigeteltségbe pedig egyenesen belebetegedhetnek. Ha érdeklődünk a szfinxek iránt, és munkánk miatt keveset vagyunk otthon, biztosítsunk neki legalább egy négylábú - lehetőleg macska - játszótársat. Általában véve borzasztóan jó természetű és barátságos állat. Az agresszió távol áll tőle. Boldogságukhoz nem fontos, hogy szabad kijárásuk legyen a lakásból, ám ebben az esetben minden lehetőséget meg kell adni neki, hogy bent elszórakoztathassa magát, például szerezzünk be cicabútorokat és játékokat. Ennek nagy hasznát fogja venni, mivel a szfinx, amikor éppen nem alszik, állandóan foglalkozik valamivel.

GONDOZÁS

Ha egy lusta ember azt gondolja, hogy a szfinx kevés gondoskodást igényel, kellemetlen meglepetés fogja érni. A normál szőrzetű macskák bőre faggyút termel, amely védőréteget képez a szőrzet alatt, a szfinx bőre ezt ugyanúgy termeli. A zsíros fedőréteg lerakódik a bőr felszínén, így ha nem mosakszik eleget, "ragadni" és bűzleni kezd. A zsír leginkább a fülben gyűlik össze, valamint a lábujjak között és a karmok körül. A heti egyszeri fürdetés, lehetőleg pH-semleges samponnal, segít tisztán és frissen tartani a szfinx bőrét. A tenyésztők legszívesebben az emberi használatra ajánlott, lanolinnal átitatott baba törlőkendőt használják a karmok körüli terület megtisztítására. Testápolót vagy olajat soha nem szabad rákenni - a bőr így megőrzi természetes rugalmasságát, a folyadékok viszont eltömítik a pórusokat. A jól tartott szfinxek a kiállításokon úgy néznek ki, mintha éppen "nagygenerálon" estek volna át. Ez azt jelenti, hogy a nagyobb szőrcsomókat eltávolítják róluk, ezt minden szfinxgazdának időnként meg kell tennie, mert az időről időre helyenként felbukkanó szőrszálak nem javítanak kinézetén. A bőrredők nem igényelnek különleges figyelmet - nem dörzsölődnek össze, mivel a bőr nagyon rugalmas. Bár a szfinxről nem mondható el, hogy nem igényel gondozást, mégis megvan az az előnye, hogy szőrét nem hullatja a lakásban vagy a ruhánkon. Meleg nyári napokon a leégéssel vigyázni kell, főleg a kevésbé pigmentált szfinxeknél vagy azokon a helyeken, ahol a macska kevésbé pigmentált. Minden ilyen esetben vigyük a macskát árnyékba vagy zárt helyre.

KÜLLEM / TEST

A szfinx izmos, közepesen nagy macska, mellkasa széles, teste "hordó alakú". Testhossza arányos, hátsó lábai kicsit hosszabbak, mint a mellsők. A mellső lábai közötti távolság miatt kicsit ó-lábú. A szfinx mancsai közepesen nagyok és oválisak, hosszú lábujjai és vastag talppárnái vannak. Farka elkeskenyedő, és aránylik a többi testrészhez.

FEJ

Közepesen nagy feje, amely kicsit hosszabb, mint amilyen széles, módosított ék alakú, kör-vonala kerek. Az orrvonalon enyhe stop látható. A pofa eleje erős és kerek kell hogy legyen, álla pedig erőteljes. Nagy fülei széles alapúak. Nem lehetnek sem túl magasan a fej tetején, sem túl alacsonyan az oldalán. Szemei nagyok és citrom formájúak, a külső szemzug a fül szélső alapja felé kell hogy mutasson.

SZŐRZET / BŐR

Bár a szfinx nem teljesen szőrtelen macska, a kiállításokon előnyt élveznek a teljesen kopasznak látszó állatok. A kölykök bőre nagyon ráncos, a felnőtt állatnál a ráncokat, főleg a fejen lévőket, nagyon nagyra értékelik. Viszont a túlzott ráncosság nem kívánatos. A legtöbb szfinx bajsza rövid és göndör, de a teljes bajuszhiány sem számít hibának a kiállításon.

SZÍNEK

Mivel sokféle őstől származnak, ezért minden szín és kombináció elfogadott. Ám a színek gyakran eltérnek árnyalatukban a szőrös macskáknál tapasztalható színektől. Egy amatőr számára időnként gondot jelent meghatározni a macska színét. A szemszín a test színétől függ.

• Bár az elnevezés arra utal, ezek a fajták nem teljesen színtelenek. Az állatok valóban szőrösek, de éppen hogy csak - általában finom, nagyon rövid, pihés szőrzetük van. Szinte minden "kopasz" macskának vannak hosszabb, erősebb szerkezetű szőrszálai is a fültőnél és a farkon, a mancsokon és az orrnyergen. Többüknek van szőr a hátán és az oldalán is, de ez általában csak bizonyos időszakokban jön elő. Teljesen kopasz kölykökkel időnként azért találkozhatunk, de idővel a hormonok hatására náluk is kinő némi szőrzet (egyes helyeken).

• Tenyésztők és rajongók elmondása alapján többféle szőrtelenség létezik, és a kísérleti keresztezések bebizonyították, hogy a teljes vagy részleges kopaszságot különböző, egymástól függetlenül működő öröklött gének okozhatják. Ha például két kopasz macskát pároztatnak, és az ő szőrtelenségük nem ugyanazon a genetikai alapon nyugszik, akkor nagy a valószínűsége, hogy kizárólag, vagy nagyrészt szőrös kölykök születnek.

• A kopasz macskákról keringő különféle "mítoszok" általában ritkán megalapozottak. Az állítólagosán magasabb testhőmérséklet csak a képzelet szüleménye - a kopasz macskák hőmérséklete teljesen azonos a szőrös macskákéval, csak azért érezni őket melegebbnek, mert nincs rajtuk szőr. Az sem igaz, hogy válogatnak az ételek között, könnyen megfáznak, betegesek vagy kevésbé termékenyek. A kopasz macskák teljesen átlagos macskák, csak annyiban mások, hogy kevesebb szőr nő rajtuk.

• Az is gyakori tévhit, hogy ezek a macskák nem okozhatnak allergiát. F.z nem igaz. Azon emberek számára, akik macskaszőr-allergiában szenvednek, megoldást jelenthet a kopasz macska, de ha a lehámló bőrdarabokra is allergiásak, akkor ugyanott tartanak, mint egy szőrös macskával.

Források: A fajtaleírásokat több szakkönyv, wikipediás cikk, külföldi honlapok és fórumok összevetése alapján készítettünk el. A fajtaszakértő által ellenőrzött cikkeket magyar tenyésztők lektorálták.