Perzsa macska

A hosszú szőrű macskák kb. 500 éve ismertek, eredetük azonban homályba vész. Eredetileg két fajtájuk létezett, a Perzsiából származó perzsa, illetve a török angóramacska. Angliába feltehetőleg Oroszországon keresztül érkeztek az első példányok. Még a leglaikusabb macskaszerető ember is ismeri és felismeri a perzsamacskát, nem is csoda, hiszen ők a legkedveltebb nemesített macskafajták. Hatalmas bundájuk, tágra nyílt szemük, kerek pofájuk és tűnődő arckifejezésük talán ennek az oka. Viselkedésük nyugodt, kiegyensúlyozott, tekintélyt parancsoló állatok. A társaságot jól viselik, értelmesek, hűségesek és ami a legfontosabb: engedelmesek. Egerészést azonban ne várjunk tőlük, ez nem az erősségük. Szőrzetük gondozása sok fáradságot igényel, ezért csak olyanoknak ajánlott a perzsamacska, akik hajlandóak rendszeresen időt szánni kedvencük bundájának ápolására - egyes szakkönyvek naponta egy órát javasolnak! Rendszeres állatorvosi ellenőrzéssel, gondos ápolással a perzsák több mint 15 évig is velünk maradhatnak. A felemás szemszínű perzsamacskák a keleti emberek szerint szerencsét hoznak. Egyes könyvek szerint 120-féle színváltozat is létezik, még olyan is, amelyiknek nemcsak a bundája, de még az orra hegye is koromfekete. Mi két perzsaváltozatot mutatunk be: a csincsilla perzsát, illetve a himaláját.

EREDET A KEZDETEK

A perzsa eredetének történetében nagyon fontos szerepet játszott a (török) angóra. Ezeket az angóramacskákat, melyek szinte kivétel nélkül mind hófehérek voltak, tengerjáró kereskedők hozták be a tizenhetedik század körül Európába. Mivel ritkaságszámba mentek, és küllemük pompázatos volt, ezek az elegáns, hosszú szőrű macskák gyors népszerűségre tettek szert olyan körökben, ahol az emberek megengedhették maguknak, hogy ilyen drága és különleges macskát tartsanak. Marié Antoinette, XVI. Lajos király felesége, számos ilyen angóramacskát tartott. Az angóra luxusmacska státusa évekig megingathatatlan volt. Angliában néhány nem fajtatiszta macskapopulációnál felfedeztek hosszú szőrzetet, ezért nem lehetetlen, hogy angórákat és hosszú szőrű brit macskákat kereszteztek, még ha nem is szándékosan. Sőt Angliának több olyan gyarmata volt, ahonnan hosszú szőrű macskákat tudtak behozni. Köz-ismert, hogy szokatlan kinézetű macskákat rendszeresen szállítottak a gyarmatokról Angliába; ezek közül az egyik minden csincsilla perzsa ősatyja, egy Indiából származó kandúr volt. Ezek - a gyarmatokról származó hosszú szőrű macskák, a török angórák és a hosszú szőrű brit, nem fajtatiszta macskák - együttesen alkottak egy olyan, hosszú szőrzettel rendelkező macskacsoportot, amelytől a perzsa származik.

JELENKORI / TÖRTÉNET

A tizenkilencedik század vége felé Angliában az emberek egyre komolyabban kezdtek macskatenyésztéssel és -kiállítással foglalkozni. A hosszú szőrű macskák számára felállítottak egy standardot - "hosszú szőrű- ek" amelyet később átkereszteltek "perzsára". A "hosszú szőrűeket" leginkább bundájuk szépsége, színe és mintája alapján, a legpompásabb szőrzetű, impozáns és tömör típusuk alapján válogatták ki. A perzsa hamar belopta magát a macskakedvelők szívébe mind az európai kontinensen, mind Amerikában, ahol Angliából szállított macskák képezték a tenyésztés alapjait. A huszadik század első évtizedeiben a fajta külseje nem sokat változott. Talán csak a szőrzet hosszúsága és rugalmassága fejlődött a szelektív tenyésztésnek köszönhetően, de a test- felépítés és a fejforma ugyanolyan maradt, mint a tömzsi, rövid szőrű nem fajtatiszta macskáké. Azonban az 1950-es évektől, ötven évvel azután, hogy az első perzsa feltűnt, szembetűnő változások történtek a típusban. Ekkor, véletlenszerűen, megszületett az első rövid fejformájú perzsa, melynek nagyon rövid orra és mély "stop"-ja volt. Ez a fejforma akkoriban a kutyáknál is megjelent, olyan fajtáknál, mint például a pekingi pincsi, a mopsz és a bulldog. A perzsák eme típusát főként Amerikában tenyésztették. Ettől kezdve az Amerikában tenyésztett perzsa nagyon egyéni típusáról volt híres, külseje eltérő volt az európai perzsákétól. Az 1960-as évektől, a fajtatiszta macskát tartók közötti egyre szorosabb nemzetközi kapcsolatok útján, az amerikai típusú perzsa eljutott Európába is. Az amerikai importállatok révén az európai tenyésztés egyre jobban a rövid fejforma felé kezdett elmozdulni. A modern perzsa "új" típusú fejformája egyedülálló, és semmilyen más fajtánál nem fordul elő, kivéve egyet, a perzsa rövid szőrű változatát, az egzotikust. A perzsa mindig nagyon népszerű volt, és a macskaszerető országokban az öt leg-kedveltebb macskafajta között tartják számon.

JELLEM

A perzsák híresek békés, szinte már közönyös temperamentumukról. Nagyon szerények, barátságosak, társaságkedvelők és jóindulatúak. Szeretik, ha dédelgetik és simogatják őket, és nagyon élvezik a babusgatást. Ritkán eresztik ki karmaikat; nyilvánvalóan egy perzsa is lehet indulatos, de tűrőképességük határa alapvetően magasabb, mint más macskáké. Ebből következően gyakran nagyon jól kijönnek más macskákkal, és szívesen megosztják lakhelyüket akár kutyákkal vagy más háziállattal, ez számukra nem okoz gondot. Nem keserednek el, ha gyerek is van a háztartásban, de szükségük van búvóhelyre, ahova visszavonulhatnak, ha már túl nagy a felfordulás. Békés természete ellenére a perzsa imád játszani. Aktivitásuk mértéke bizonyos fokig tőlünk is függ - ha a perzsával már fiatal korától kezdve sokat játszunk, akkor általában felnőttkorban sokkal aktívabb marad, mint ha csak simogatást és dédelgetést kapott volna. Ez nem vonatkozik a kölykökre, ők ugyanolyan játékosak és fáradhatatlanok, mint más macska- kölyök. A legtöbb perzsának lágy hangja van, melyet nem használ túl gyakran. Más, átlagos macskákkal összehasonlítva a perzsa macska az, amelyet otthon lehet egyedül hagyni. Bár ha nagyon sokat vagyunk távol otthonról, nem árt, ha beszerzünk mellé egy másik négylábú játszótársat. A perzsák inkább a lakásbeli életet kedvelik, és nem vágyakoznak túlságosan a külvilágba. Ám itt is meghatározó, hogy mihez szoktak; ha kicsi korától kezdve megengedett, hogy kimászkáljon a lakásból, akkor felnőttként is igényelni fogja ezt. Ha az állat nem tudja, hogy milyen a lakáson kívül, akkor nem is fog utána sóvárogni.

GONDOZÁS

A perzsa macskáknál soha nem szabad gondozás tekintetében elfelejteni azt, hogy milyen fajtához tartozik. Pompás, vastag, puha bundája nagyon könnyen gubancolódik, és ha nem fésüljük rendszeresen, filcesedni kezd, és elveszíti fényét. Mindegy, hogy perzsa macskánkat hobbiállatként tartjuk vagy rendszeresen visszük kiállításokra, a szőrzetet nem gondoz-hatjuk csak akkor, amikor éppen ráérünk, és nem halogathatjuk hetekig. Ezért tényleg csak akkor válasszunk perzsát, ha tisztában vagyunk vele, hogy napi gondoskodást igényel. Szerencsére a legtöbb perzsa szereti ezt a napi fésülést, de találkozni olyannal is, amelyik mélységes utálattal viseltetik eme procedúra iránt. Ez nemcsak a macska temperamentum-ától függ. A felelősségteljes tenyésztő már egészen korán elkezdi a kölyköket a fésülés rítusához szoktatni, ezért később már teljesen hétköznapinak, sőt talán élvezetesnek is találják a napi rutin ilyen megszakítását. A perzsák a téli hónapokban a leggyönyörűbbek. Tavasszal és kora nyáron szőrük nagy része kihullik, ilyenkor vigyázni kell, nehogy túl sok szőrt nyeljenek le mosakodás közben.

A SZŐRZET RENDBEN TARTÁSA

Ha csak hobbiállatként tartunk perzsa macskát, altkor elegendő, ha naponta egyszer átkeféljük bundáját fémsörtés kefével, hetente egyszer pedig finoman kifésüljük belőle a gubancokat. Főképpen a mellső és hátsó lábak közötti részek, a farok alatti szőrzet, a mellkas és az áll igényel különleges odafigyelést. Soha ne húzzuk erősen a sző-rét, hanem óvatosan, türelmesen dolgozzunk. Ha a bunda kezd bekoszolódni, beszórhatjuk illatanyagtól és zsírtól mentes púderrel, amely felszívja a koszt és a felesleges zsírt a szőrzetből. Ettől bundája tisztább és lazább lesz, és nem csomósodik össze olyan gyorsan. Púdert általában nagyobb állatboltokban árulnak, de beszerezhető a kiállításokon is. Miután bedörzsöltük a bundáját, keféljük ki addig, amíg a púdernek már nincs nyoma. Háromhavonta érdemes megfürdetni a macskát. Mindig jó minőségű macskasampont használjunk erre a célra; vannak olyan készítmények, amelyek még jobban kihozzák a bunda színét. Fürdés után az elhalt szőr-szálakat, amelyek a csomósodási okozzák, sokkal könnyebb kifésülni.

A BUNDA FELKÉSZÍTÉSE KIÁLLÍTÁSRA

A kiállítási macskák szőrének ápolása nagyjából megegyezik a hobbiállatként tartott perzsák ápolásával. Viszont a rendszeresen kiállított macskákat sokkal gyakrabban kell fürdetni. Ugyanolyan alaposan kell kefélni a szőrét, mint a házi kedvenc perzsának, de náluk a gazda általában - hüvelyk- és mutatóujjal - kihúzgálja az elhalt szőrszálakat. Ez igen aprólékos munka, viszont megakadályozza a bunda egyenetlenné válását. A fajtastandard alapján a perzsának kis fülekkel kell rendelkeznie. A kiállítók időnként óvatosan levágják, vagy finoman kihúzzák a fülek szélén növő szőrszálakat (de nem a fül belsejében lévőket!), mert ettől a fülek nagyobbnak látszanak. Végül, a kiállítási macskát sokkal rendszeresebben kell kefélni és púderezni, hogy megelőzzük a csomósodási, és hogy a bunda lágy esésű, tiszta és a lehető legtömöttebb legyen.

A SZEMEK ÁPOLÁSA

A perzsa macskák szeme időnként váladékozik, emiatt csúnya, sötét csíkok láthatók a pofa ráncain. A világos szőrzetű perzsáknál okoz ez leginkább gondot, egyszerűen csak azért, mert az ő szőrszínükön sokkal jobban meglátszik. Próbáljuk megakadályozni a ráncok sötét elszíneződését, mert az elhanyagolt könnysávok a legtöbb esetben örökre láthatóak maradnak. Ezt meg-előzhetjük, ha naponta megvizsgáljuk a macska szemét és a pofa redőit. Lehűtött forralt vízbe mártott papír zsebkendővel törölgessük le, vagy használhatunk speciális, macskák számára kifejlesztett szemápoló folyadékot.

KÜLLEM / TEST

A perzsa közepes-nagy méretű, robusztus csontozatú macska. A test tömzsi, mellkasa széles, háta és válla izmos, nyaka pedig rövid és erős. Lábai rövidek és tömzsik, mancsai nagyok és kerekek. Kívánatos a lábujjak közötti szőrpamacs. A farok rövid és jól aránylik a testhez, vége enyhén lekerekített.

FEJ

A fej kerek, masszív és arányos, a koponya széles, a pofa telt. A homlok szépen domborodik, és a rövid, nagyon széles orron tiszta stop látható. Az orrtükör tetejének vízszintesen egy vonalban kell állnia az alsó szemhéjakkal. A stopnak (az orrvonal törésének) a szemközép magasságában kell lennie. A perzsa macska állkapcsa erős és széles, álluk erős. A fogaknak ollószerűen kell záródniuk, és a fogsornak teljesnek kell lennie. Oldalról nézve az állnak, az orr tetejének és a homloknak függőlegesen egy vonalban kell állniuk. A kisméretű fülek alapja széles, formája kerek, és teljes fülszőrzettel kell rendelkeznie. A fülek távol állnak egymástól, és alul tűzöttek. A nagy, kerek szemek távol ülnek, és csillogónak, kifejezőnek kell lenniük. A szőrzet színétől függően a szemszín lehet réz vagy sötétnarancs, zöld vagy kék és néha felemás színű; a színnek a lehető legtisztábbnak kell lennie. Hibának számít: túl nagy fülek, túl hosszú orr vagy benyomott orrnyereg és a mandulavágású szem.

SZŐRZET

A perzsa szőrzete hosszú és tömött, szerkezete rugalmas, finom és selymes. A bunda vastag gallért alkot, és a farkat is vastag szőrzet kell hogy borítsa. A perzsák ősszel és télen a leg-szebbek, mivel tavasszal és kora nyáron szőrzetük nagy részét levedlik.

SZÍNEK ÉS MINTÁZAT - ÁLTALÁNOSSÁGBAN

A perzsatenyésztés hőskorában, 1900 körül, a különösen népszerű színek és színkombinációk a következők voltak: fekete, fehér, kék, vörös, krém, füstszín, ezüst cirmos, barna cirmos, vörös cirmos, csincsilla, teknőctarka és bikolor. Mivel rendkívül sokféle hosszú szőrű macska érkezett Angliába a világ legkülönbözőbb pontjairól, elméletileg szinte az összes alapszín és minta megjelent tenyésztésükkor. Később, ritkábban más fajtától keresztezéssel "kölcsönöztek" már színeket. Például a colorpoint minta nem fordult elő eredetileg a perzsáknál; azt a sziámival való keresztezéssel vezették be. Ma már szinte minden szín vagy kombináció előfordul a perzsáknál, és a kiállításokon nagyon magas követelményeket támasztanak a színek mélységével és a mintázatokkal szemben, beleértve a szemszínt is.

EGYSZÍNŰEK

Egyszínűnek számít a fehér, a fekete, a kék, a vörös, a krém, a csokoládé, a lila, a fahéj, az őzbarna és a teknőctarka. Ezekkel a színekkel rendelkező perzsák szeme rézszínűtől narancsig változó, kivéve a fehér perzsát, amelynek lehet mindkét szeme kék, vagy lehet felemás szemű is. Az egyszínű perzsáknak (természetesen a fehér kivételével) nem szabad fehér jegyekkel rendelkezniük, és minden egyes szőrszálnak, amennyire lehet, egységes színben kell mutatkoznia a végétől a tövéig. Ezt hívják "telített színezetnek". A kölyköknél gyakran előfordul szellemrajzolat, és időnként ezek az elhalványuló cirmos jegyek még a macska idősebb korában is láthatóak maradnak. Kiállításokon azonban a szellemrajzolatú macska nem kap díjat. Mivel igen nehéz egyszínű vörös perzsát tenyészteni, ezért náluk a kiállításokon néha elnézik a hibákat. Ugyanilyen nehéz az egyszínű fekete perzsa fekete színét megőrizni — a napfény és a nedvesség hatására szőrzete vöröses vagy barnás elszíneződést mutathat. Az ezüst-fehér aljszőrzettel rendelkező egyszínű macskát füstszínűnek nevezik (lásd még: Ezüst és füstszínű). Manapság a perzsák közül a legnépszerűbb és leggyakoribb egyszínűek a fekete, a kék, a krém, a vörös és a (fekete) teknőctarka. A cirmosok négy különféle mintában jelenhetnek meg, abesszin (spriccelt), csíkos (makréla), pettyes és foltos vagy klasszikus. A cirmos jegyeknek a lehető legtisztábban kell kirajzolódniuk. Mivel a cirmos egy színminta, amely az alapszíntől függetlenül öröklődik, ezért a cirmos macskát bármilyen színben lehet tenyészteni. Az ezüst cirmosokat kivéve (lásd: Ezüst és füstszínű) a cirmos perzsák szemszíne réz- és narancsszín között változik.

TARKÁK

A perzsák azon csoportját, amelyek fehér jegyekkel rendelkeznek, tarkáiénak nevezik. A pontos megnevezés a fehér szín mennyiségétől függ. Ha a macska testének körülbelül egy harmada fehér, akkor bikolor. Nekik egy alap-színnel és a lehető legszimmetrikusabb fehér jegyekkel kell rendelkezniük. A trikolor alapjaiban ugyanaz, mint a bikolor, kivéve, hogy két alapszíne van (például ilyen a teknőctarka és fehér). Azt a perzsa macskát, amelynek pár színfolt van a (fehér) testén, valamint farka színezett, és fején egy-két színes folt van, harlekinnek nevezzük, az egy-két fejfolttal, valamint színes farokkal rendelkező perzsát pedig vannak hívják. Néhány macskaegyesület megengedi, hogy a van mintázatnál még egy vagy két további színezett folt legyen a testen. Nem könnyű feladat jó tarka perzsát tenyészteni, mert két tarka perzsa pároztatásából lehet, hogy a születendő kölyöknél a fehér szín mennyisége más lesz - azaz, két bikolor perzsa nászából születhetnek bikolor cicák ugyanúgy, mint vanok és harlekinek úgy, hogy esetleg egyiküknél sem meg-felelő a fehér szín mennyisége vagy eloszlása. A tarkák szemszíne rézszín és narancs között változhat.

EZÜST ÉS FÜSTSZÍNŰ

Az ezüst-fehér aljszőrzettel rendelkező perzsák, mint például a csincsillák, a kámeák és a füstszínűek, nagyon divatosak. Az ezüst-fehér aljszőrzetet a domináns inhibitor gén működése okozza, amely meggátolja a szőrtövekben a pigmentáció kialakulását. Ez azt jelenti, hogy a szőr töve fölött a szőrzet lehet színezett, de a szőrszálak egy része színezet nélkül marad, így ezüst-fehérré válik. Ha az inhibitor gén az egy-színű macskánál lép működésbe, akkor beszélünk a füstszínről. A füstszínűeknél a szőrszálak alsó fele általában színhiányos, a szem pedig narancsszínű. Ha egy cirmosnál működik ugyanez a gén, akkor azt ezüst cirmosnak nevezik, és a szemszínnek zöldnek kell lennie, vannak azonban fokozatai is az ezüst cirmosságnak, ezek külön elnevezést kapnak. Az "árnyékolt" kifejezést a fekete, kék, csokoládé, lila, fahéj vagy őzbarna perzsákra használják, melyek bundázatának alsó kétharmada nem színezett. Az ugyanilyen fokú színhiányt a vörös és krém színű perzsáknál "kámeának" nevezik. A vörös vagy krém perzsákat, melyek szőrszálainak hétnyolcada nem színezett, "sheU"-nek hívják, ugyanez a fekete, kék, csokoládé, lila, fahéj és őzbarna színeknél "csincsilla". Mivel ezeknél a macskáknál olyan kevés a színezett szőrfelület, a csincsillákat és a shelleket a hozzá nem értők fehérnek nézik. Bár a szőrszálak végén látható színezettség (különösen a háton és a farok tetején) és a pigmentáció megjelenik tisztán a szemek és az orr körül - a csincsillák úgy néznek ki, mintha ki lennének sminkelve. Vannak tenyésztők, akik azért dolgoznak, hogy narancsszemű ezüst perzsát tudjanak kitenyészteni, de az ezüst vér-vonalakban már nagyon régóta csak zöld szemszín létezik. Mivel a szemszínnek a lehető legmélyebbnek és legegyenletesebbnek kell lennie, normális esetben zöld és narancs szem-színű állatokat egymással soha nem pároztatnak.

ARANY

Mivel az inhibitor gén domináns öröklött, ritkán, de nem ezüst kölykök is születhetnek ezüst szülőktől. Ők öröklik szüleik zöld szemszínét, de ezüst-fehér aljszőrzetüket nem. Őket hívják arany színűeknek, és külön osztályban zsűrizik.

COLORPOINT (HIMALÁJA)

Európában a colorpoint perzsa nem számít külön fajtának, csak a perzsa egyik színváltozatának tekintik. Amerikában ezeket a macskákat himalájának nevezik, és a többi perzsától külön zsűrizik. Az első colorpoint perzsa Amerikában látta meg a napvilágot az 1930-as években. Hogy bevezessék a colorpoint mintázatot a perzsáknál, először a fóka jegyű sziámit hívták segítségül. Mivel a sziámi testfelépítése oly nagymértékben különbözik a perzsától, az első generációs colorpointok nem feleltek meg a perzsa fajtastandardjának. A tenyésztők szeme előtt világos cél lebegett, és lassan, de biztosan sikerült a colorpoint perzsáknál elérni a megfelelő testalkatot és szőrhosszúságot. Az első colorpoint perzsa fóka jegyű volt, de a tenyésztőknek, óvatos sziámi visszakeresztezéssel, sikerült vörös, krém, kék, csokoládé, lila, teknőc és cirmos jegyeket is bevonni a színskálába. (......)