Munchkin - tacskómacska

Bár több ismert rövid lábú macska is volt a 20. században, de különböző okok miatt tenyésztésük meghiúsult. Azonban 1984-ben USA Louisiana államban Sandra Hochendale a kocsija alól kimentett két rövid lábú, vemhes macskát, akiket a kutyája kergetett oda. Elkeresztelték őket Blackberrynek és Blueberrynek. Blackberry almából elajándékozott egy kölyköt barátjának. Ez a Toulouse névre keresztelt kandúr kijáró macska lévén szép számú kölykökkel ajándékozta meg a környék lakóit, köztük a dominánsan öröklődő, rövid lábakat okozó géneknek köszönhetően sok rövid lábú is akadt. A fajtát felkaroló tenyésztők az 1939-es Óz, csodák csodája című filmből kölcsönözték a fajta nevét, így lett Munchkin. 1991-ben az amerikai székhelyű TICA nemzetközi macskás szervezetnél kezdeményezték az akkora már 3000-re duzzadt munchkin populációra alapozva a fajta elismerését. A TICA 1994-től fogadja el önálló fajtaként. Viselkedésükről csak ennyit: játék, játék és játék! Barátságos, kedves, ragaszkodó fajta. Tartásuk lakásban javasolt, mert rövid lábaik miatt védekező és ugróképességük korlátozott, ergo egy autó vagy kóbor kutya komoly kárt tud bennük tenni.

EREDET A KEZDETEK

1983-ban Sandra Hochenedel zenetanár két rövid szőrű nőstény macskát talált a Louisiana állambeli Monroe utcáin. Mindkettejük azonnal szembetűnő tulajdonsága volt, hogy nagyon rövid lábaik voltak. Hochenedel megtartotta a fekete cicát, és elnevezte „Blackberry”-nek, a másiknak pedig jó gazdát talált. Blackberry vemhes lett egy ismeretlen kandúrtól, és négy fekete kiscicát szült. Kettőnek ugyanolyan rövid lába volt, mint az anyjuknak. Kay La Francé, Sandra Hochenedel egyik barátja pár kölyköt magához vett, amelyektől egyre több cica született. A rövidlábúságról bebizonyosodott, hogy egy domináns öröklött gén okozza, ami azt jelenti, hogy Munchkin soha nem születhet két normál lábú macska pároztatásából, csak más úton. Ez azt is jelentette, hogy a kettő közül egyik szülőnek mindenképpen Munchkinnek kell lennie, hogy Munchkin kölyök szülessen. A kölykök mindig barátokhoz kerültek. Végül egy rövidlábú kölyök feltűnt az egyik T. I. C. A.-kiállításon a „házi kedvenc” kategóriában. Dr. S. Pflueger, egy gyakorlott T. I. C. A.- bíró, a genetikai tanács tagja erről tudomást szerzett, és szeretett volna minél többet megtudni a macskáról. Azért akarta a rövidlábú macskákat tanulmányozni, mert az volt a feltevése, hogy ezek az állatok minden bizonnyal testi fogyatékosak, mivel korábbi kutatásaiban vizsgálta az emberi törpeséget, amely alapján ezt feltételezte. Viszont a rövidlábú macskák - úgy tűnt - ugyanúgy élték életüket, mint a normál macskák, ezért Pflueger hamarosan elhatározta, hogy új fajtát alapoz erre a mutációra.

JELENKORI FEJLŐDÉSTÖRTÉNET

A fajtát Hochenedel nevezte el „Munchkin” - nak az Óz, a nagy varázsló bán szereplő törpék (mumpicok) után. Pflueger kérelmezte, hogy saját macskaszervezete jegyezze be a fajtát, ám ezt elutasították. Ennek ellenére több érdeklődő, köztük Hochenedel, La Francé és Pflueger tovább folytatta a rövidlábú macskák tenyésztését és kiállítását. Az állatokat nemcsak egymással pároztatták, természetesen, hanem a genetikai állomány kiszélesítése végett más fajtákkal is keresztezték. A nem fajtatiszta házimacskák mellett annyi ismert, hogy abesszineket, perzsákat és ocicateket vontak be a tenyésztési programba. A tenyésztők erőfeszítései végül nem vesztek kárba, és 1995- ben a Munchkin végre beléphetett az „új fajták” osztályba. Elkészült a fajtastandard is, melyben, más egyebek mellett, kikötötték, hogy keresztezni a fajtát csak nem fajtatiszta macskákkal lehet, ezt abból a megfontolásból tették, hogy a Munchkin eredetileg házimacskától származott. Ezek a „tacskó macskák” oly nagy érdeklődést váltottak ki, hogy még a Wall Street Journal címoldalára is felkerültek. Később kiderült, hogy az Egyesült Államokban sok embernek vannak rövidlábú házimacskái. Gazdáik nem voltak tisztában azzal, hogy ezek Munchkinok, amíg nem látták a hirtelen jött felhajtást a fajta körül. Az első kiállításon való megjelenés után a Munchkin macskák nagyon hamar meghódítottak más országokat is. Franciaország volt az első, de a Munchkin mára már nagy elismertségnek örvend minden olyan országban, ahol jelentős fajmacskatenyésztés és -kiállítás folyik. A Munchkin bajnoki státuszt 2002. május 1-jén kapott a T. I. C. A.-tól.

JELLEM

A Munchkin életvidám és játékos macska, rövid lábaitól eltekintve semmiben sem különböznek a „normális lábú” macskáktól. Ugyanúgy tudnak mászni, ugrani és játszani, rövid lábaik semmiben sem akadályozzák meg őket - még az előrehaladottan vemhes nőstények hasa sem súrolja a földet, ahogy ezt sokan gondolják. A Munchkin nagyon társasági háziállat, jól kijön más macskákkal, és a kutyákkal is szívesen vegyül. Ezenkívül nagyon szeretetteljes, és nagyra értékeli, ha igazi családtagként bánnak vele.

GONDOZÁS

Sem a rövid szőrű, sem a hosszú szőrű Munchkin bundája nem igényel különösebb gondoskodást. Elég hetente egyszer átkefélni sörtés kefével. A hosszú szőrzet szinte soha nem gubancolódik, de azért nem árt az átkefélés után sűrű fogú fésűvel is megfésülni.

KÜLLEM / TEST

A Munchkin közepes nagyságú macska, mellkasa széles és domború, farka közepesen vastag, enyhén elkeskenyedik a lekerekített vége felé. Izmos, egyenes lábai rövidek, és hátsó lábai hosszabbak, mint a mellsők. A „borjúlábú” Munchkint vagy a túl tömzsi, vagy túl hosszú testű egyedeket nem igazán értékelik a kiállításokon. Akkor sem kap díjat, ha mancsai kifelé vagy befelé fordulnak, ha válla mögött feltűnően nagy bemélyedés látható, vagy ha ó-lába van.

FEJ

A Munchkin feje közepes méretű, enyhén ék alakú, nagy fülei egyenesen állnak. Nagy, kifejező szemei dió formájúak, és enyhén dőlnek. Létezik rövid és hosszú szőrű Munchkin. A rövid szőrű bundájának középhosszúnak, aljszőrzetének pedig visszafogottan tömöttnek kell lennie. A hosszú szőrű példányok szőre selymes, a rövid szőrűhöz hasonló aljszőrzettel, emellett gallérral és bozontos farokkal kell rendelkeznie.

SZÍNEK ÉS MINTÁZAT

A Munchkint minden színben és mintával elfogadják. A szemszín bármilyen árnyalatú lehet.

MEGJEGYZÉS

• Bár Blackberrvt tartják a fajta ősanyjának, nem ő az egyetlen feljegyzett rövidlábú macska, és nem is az első. 1944-ben egy tudományos magazinban dr. H. E. Williams-Jones négygenerációnyi olyan rövidlábú macskáról írt, amelyek „olyanná fejlődtek, mint a vadászgörények”. Tizenkét évvel később a német Max Egon Thiel Hamburgban ugyanerről a jelenségről számolt be, egy kóbor macskát látott játszani saját, normál lábú rokonával az oroszországi Sztálingrádban (ma Volgográd). Az állatot elnevezte „sztálingrádi kengurumacskának”, mivel az a kenguruhoz hasonlóan hátsó két lábára ült, ha körbe akart nézni. Senki nem tudja, hogy mi történt ezekkel az állatokkal. Később további hírek érkeztek (ma is érkeznek) rövidlábú macskákról az Egyesült Államokból, valamint a Fülöp-szigetekről, Hollandiából és Belgiumból.

• Ma már csak a hétköznapi, házasított rövid vagy hosszú szőrű, semmilyen különleges fajtához nem tartozó házimacskákkal való pároztatás megengedett.

• A rövid láb kialakulásáért felelős gén kizárólag a lábak és a lábujjak méretét befolyásolja, és nem hat a test többi csontjára. A fiatal és idősebb állatokon végzett röntgenvizsgálatok kimutatták, hogy ezeknek a macskáknak semmilyen rendellenességük vagy más problémájuk nincsen.

• A Munchkin-alomban szinte soha nem fordul elő, hogy az összes kölyök rövidlábú lenne, általában normál lábú cicák is születnek. Ezeket Munchkin „nem szabályosának nevezik, és külsőleg a közönséges házimacskára hasonlítanak. Őket nem állítják ki, de ha típusuk megfelelő, esetenként bevonják a tenyésztési programba.

• Az átlagos Munchkin-alomban három-négy kiscica van. Mivel ezek nem homozigóta Munchkinok (olyan Munchkinok, amelyeket ha normál lábú macskákkal pároztatnak, csak rövidlábú kölykök születnek), arra lehet következtetni, hogy a homozigóta Munchkin az. anyaméhben életképtelen. Ezt a jelenséget halálos faktornak nevezik, és több más állatnál is előfordul, például a csonkafarkú fehér egérnél (ahol a halálos faktornak köze van a farkon lévő fehér rajzolathoz).

Források: A fajtaleírásokat több szakkönyv, wikipediás cikk, külföldi honlapok és fórumok összevetése alapján készítettünk el. A fajtaszakértő által ellenőrzött cikkeket magyar tenyésztők lektorálták.