Maine coon macska

Amint azt a neve is mutatja, a maine coon az USA-beli Maine államból származik. Második nevét - coon, racoon - mosómedvéére emlékeztető farka miatt kapta. Azonkívül, hogy Maine-ből eredeztetjük, sokat nem tudunk e fajta kialakulásáról. Még olyan mendemondák is keringenek, hogy egy mosómedve és egy vadmacska találkozásából született. Természetesen ez teljes képtelenség, azonban egy másik elméletnek már nagyobb valóságalapja lehet. Eszerint több száz évvel ezelőtt a tengerészek angóramacskát vittek a tengerentúlra, és azok keveredtek elvadult házi macskákkal.

Másik magyarázat arra, hogy hogyan kerülhetett Észak-Amerikába ez a típus, az, hogy a Kanadába utazni vágyó francia Marie Antoinette királyné előre küldte ingóságait és egy norvég erdei macskát, amely aztán kanadai macskahölgyekkel ismerkedve létrehozta a maine coon változatot. A királyné, már sosem érkezett meg Észak-Amerikába, kedvenc macskája új fajtát alapítva mégis meghódította a kontinenst. Hogy mi igaz a fentiekből, már nem tudjuk kideríteni, de annyi bizonyos, hogy már a kezdetektől szerették ez a cicát kiváló egerészkészségéért és nyugodt, szelíd jelleméért. A maine coon hivatalos tenyésztése 1861-ben kezdődött meg, az első siker az 1895-ben a Madison Square Gardenben megrendezett kiállítás volt, ahol is a nagydíjat vitte el egy maine coon cica.

A maine coon máig roppant népszerű macska az amerikaiak körében, egyenesen nemzeti macskának számít. Magyarországra ez a fajta 1992-ben érkezett meg, azóta hatalmas népszerűségnek örvend idehaza, így ma már rengeteg maine coon-kennelt találunk idehaza is. Testileg nagy, impozáns macska: a kandúr hét kilónál is nehezebb (állítólag Németországban élt egy 15 kilós példány is), a nőstény 5 kg körüli. Temperamentumos, szívós, jól alkalmazkodó fajta, kedves és ragaszkodó, igazi minitigris!

EREDET

A Maine Coonokat már igen korán, az 1900-as évek elején elkezdték kiállítani az Egyesült Államokban. Minden valószínűség szerint ezek a "maine-i" macskák az első, gyarmatokra behozott macskák leszármazottai, majd később Angliából importálták őket. Ezek között voltak hosszú szőrű házimacskák és perzsák is, bár ez utóbbiról meg kell jegyezni, hogy abban az időben kevésbé volt tömzsi testfelépítésű, mint ma. Feltételezhető, hogy Maine államban ezekből az állatokból fejlesztették ki az eredeti fajtát úgy, hogy a tanyasi macskák életerejét és fizikai erejét ötvözték a hosszú szőrű (korai) perzsával. A tizenkilencedik század elején megszokott látvány volt Maine állam farmjain és azok környékén a Maine Coon macska. Sőt voltak, akik kimondottan tenyésztették is őket. Ezeket az állatokat a perzsákkal közös osztályban állították ki, de különbséget tettek az Angliából származó (perzsa) és az eredeti amerikai macskák (Maine Coon vagy maine-i macska) között. Az már ismert tény, hogy 1895-ben egy fekete cirmos hosszú szőrű, amerikai leszármazott macska, "Cosey", első díjat nyert egy nagyon fontos macskakiállításon, a New York-i Madison Square Gardenben. A C. F. A. 1908- as megalakulásakor a Maine Coon szintén felkerült a törzskönyvezett macskák listájára. Ennek ellenére 1915-től nem tenyésztették külön fajtaként a Maine Coonokat. Abban az időben a tenyésztésre és kiállításra bejegyzett amerikai macskákat többé-kevésbé a perzsákhoz sorolták. Ettől függetlenül még mindig szép számmal éltek Maine Coonok Maine államban mint háziállatok, függetlenül a tenyésztőktől és a pedigrétől. Egészen az 1950- es évekig kellett várni a fajta újrafelfedezésére, ekkor alakult meg ugyanis a Central Maine Cat Club (Központi Maine Macska Klub) abból a célból, hogy fenntartsák és népszerűsítsék az őshonos amerikai fajtát. Elkészült a fajtastandard, és azok a Maine-ből származó macskák, amelyek megfeleltek az előírásoknak, részt vehettek a tenyésztési programban. 1976-ban végre hivatalosan is elismerést nyert a fajta a C. F. A.-nál, bár kisebb szervezeteknél már ezelőtt is bejegyezték. Pár évvel később megérkeztek Európába az első példányok, és 1983-ban a fajta a FIFé-től - az európai székhelyű koordináló macskaszervezettől - is megkapta az elismerést. Ezalatt a Maine Coon a világ minden részén az egyik legismertebb és legnépszerűbb fajtává vált.

JELLEM

A Maine Coont arckifejezése alapján általában morózus macskának tartják, de ez csak a külső. Barátságos, jó kedélyű és társaságkedvelő, megbízható temperamentummal rendelkező macskák. A jól szocializált Maine Coon kitűnően viszonyul a gyerekekhez, ugyanez vonatkozik más kutyákra és macskákra is. A Maine Coon szeret hancúrozni, mindenre felmászni és játszani, de ha úgy érzi, képes békés és akár lusta macska is lenni, esténként élvezi, ha gazdája ölébe fekhet vagy csak a közelében lehet. Legtöbbjük szereti, ha simogatják és babusgatják, és a heti egyszeri fésülés sem jelent neki problémát. Néha elhangzik, hogy a Maine Coon mindenképpen igényli, hogy szabadon kijárhasson a lakásból, de ez nem igaz. Ha kölyökkorától a benti léthez szokott, és biztosítják neki a megfelelő mozgásteret és a játszási lehetőséget a lakásban, akkor nagyon boldog lesz. Mivel rendkívül alkalmazkodó fajta, jól érzi magát mind a tanyán, mind a városi lakásban. A Maine Coon nem hangos, de kiereszti hangját, ha valamit el akar érni. Meglepő, de a legtöbb Maine Coon-nak lágy, visszafogott hangja van, ami nem jellemző a hozzá hasonlóan nagy testű macskákra.

GONDOZÁS

A Maine Coon gondozása nem jelent túl nagy gondot. Struktúrája miatt szőrzete szinte soha nem gubancolódik, ezt a tulajdonságát a tanyasi ősöktől örökölte. Egyes macskák szőrzete lágyabb, főleg azoké, melyek színe fakult árnyalatú, és az ezüst/füstszínű példányoké, ők több gondoskodást igényelnek, de ez közel sem jelent annyi erőfeszítést, mint például a perzsák rendben tartása. Színtől függetlenül a Maine Coont hetente egyszer meg kell fésülni, erre legmegfelelőbb egy műanyag végű sörtés kefe, egyszerű sörtés kefe vagy "juhászkefe" (olyan kefe, amelyet eredetileg a német juhászkutyák számára fejlesztettek ki). A Maine Coont kiállítás előtt pár nappal meg kell fürdetni. Az, hogy szőrzete miként veri vissza a fényt, a színétől is függ, ezért olyan sampont kell használni, amely a macska szőrszínének megfelel. Mivel a fajta hímjei igen nagy méretűek lehetnek, különösen nagy utazókosarat és almostálat kell számukra vásárolni, ezen nem érdemes spórolni. Az átlagos méretű kaparópózna szintén nem elég nagy és nem elég stabil a Maine Coon számára. A legtöbb Maine Coon-tartó általában szoba magasságú kaparópóznát / cicabútort vásárol, olyat, amelyet a mennyezethez lehet rögzíteni.

KÜLLEM / TEST

A Maine Coon nagy testű macska, mellkasa széles, teste izmos. Oldalról nézve teste négyszögletes, harmonikus benyomást kelt. Tömzsi lábai általában közepes hosszúságúak. Mancsai nagyok és kerekek, lábujjai között szőrpamacsok látszanak. Farka hosszú. Nyaka közepes hosszúságú. A hímek minden szempontból nagyobbak és impozánsabbak, mint a nőstények, bár némelyik vérvonalnál a nőstények ugyanolyan nagy testűek. Ezek a macskák nagyon lassan fejlődnek, a négyéves kort is elérhetik, mire végleges testméretük kifejlődik.

FEJ

A Maine Coon feje közepesen nagy, széles, pofája szögletes és közepesen hosszúkás. Pofacsontja szembetűnően széles. Az erős áll oldalról nézve egyenes vonalban áll az orral és a felső ajakkal. Az orrvonal közepes hosszúságú. Nagy fülei széles alapúak, végük hegyes, egymástól egy fülszélességnyire állnak. Kívánatos jellemzője a fajtának a hiúzhoz hasonló fülvégi szőrzet. Nagy szemei távol ülnek egymástól, és nagyon kifejezőek. Enyhén dőlnek a szemek, így a külső szemzug a fül felé mutat.

SZŐRZET

A Maine Coon szőrfelépítése sűrű és nehéz, de lágy esésű. A vállakon rövidebb, mint a hátsó lábakon vagy a hason. Kívánatos, hogy szép, telt gallérja legyen.

SZÍNEK

A Maine Coonokat csak "természetes" színekben tenyésztik. Ezek: a fekete, a kék, a vörös, a krém, a teknőctarka és a kék krém, cirmos mintázattal vagy anélkül, fehér foltokkal vagy ezüst-fehér aljszőrzettel. A cirmos minta lehet csíkos (makréla), pettyes és foltos (klasszikus). Bármilyen mennyiségű fehér szín megengedett ugyanúgy, mint a hófehér szín. A szemszín is lehet bármilyen - a hófehér vagy sok fehérrel rendelkező macskáknál a szem kék vagy két különböző színű is lehet (felemás szemszín). A fajtánál nem megengedettek a Távol-Keletről származó macskákra jellemző szőrszínek, ilyen a colorpoint, a burma vagy a tonkinéz színezet, a fahéj, az őzbarna, a csokoládé és a lila.

MEGJEGYZÉS

• A Maine Coon eredetéről különféle történetek keringenek. Az is elterjedt már, hogy az első Maine Coonokat mosómedvékkel való keresztezéssel állították elő, ezért van a cirmos példányoknak vastag, gyűrűzött farka. Az ilyesfajta keresztezés genetikailag egyáltalán nem lehetséges. Egy másik, jól ismert történet szerint Coon, egy angol hajóskapitány vitte a hosszú szőrű macskákat Angliából az Egyesült Államokba.
• A Maine Coont természetes macskafajtaként tartják számon, éppen ezért más fajtákkal való keresztezése tiltott.
• A Maine Coonoknak öt lábujjal kell rendelkezniük mellső, és négy lábujjal hátsó lábukon. A több lábujjúság miatt kizárják őket szinte az összes macskaszervezet kiállításáról. Ennek ellenére igen sok Maine Coont tenyésztenek több lábujjai, és vannak tenyésztők, akiknek kifejezetten az a céljuk, hogy ezt a jelenséget előállítsák tenyészetükben.
• Manapság törzskönyv nélküli Maine Coon macskák is részt vehetnek a tenyésztési programokban. Ez csak azon macskák számára lehetséges, amelyek az amerikai Maine államból származnak, és őket a kiállításokon meg kell jelölni "U" betűvel ("bejegyzésre váró"). Ezeknek a példányoknak a Maine állambeli A. C. A.-nál lehet törzskönyvi bejegyzést kérni.