Kuríliai csonkafarkú macska

EREDET

A kuríliai csonkafarkú természetes macskafajta, mely a Japán és Oroszország között található Kuril-szigetekről származik. A macskák ezen az elzárt szigeten éltek legalább száz évig. Az 1950-es években a szigeten állomásozó kutatók és katonák időnként egy-egy kuríliai csonkafarkút vittek magukkal a kontinensre. Bár ezeket a macskákat nem fogadták el törzskönyvezett macskaként, nagyon népszerűek voltak. Az oroszok sokkal később kezdték csak tenyészteni őket. Az első két tenyésztő Lilia Ivanova és Tatyjána Bocsarova (Reneszánsz Tenyészet - Renaissance Cattery) voltak, utóbbi rendszeresen importált a szigetekről újabb macskákat vérfrissítés céljából. Több tenyésztő is követte később példájukat, ma már erősen honosított a fajta, és Oroszországban az első öt legnépszerűbb macskafaj között tartják számon. Moszkvában tenyésztik legtöbben a kuríliai csonkafarkút, de az ország más részein is találhatunk olyan tenyészetet, amely erre a faj tára specializálódott. A W. C. F. (World Cat Federation - Macska Világszövetség) 1995-ben ismerte el a fajtát. Ma már több orosz tenyésztő is azért küzd, hogy a kuríliai csonkafarkút elfogadtassa a nem orosz szervezetekkel, például az amerikai C. F. A.-val és a FIFé-vel, az európai kontinens első számú szervezetével, de ez igen nehézkes a távolság, a nyelvi problémák miatt, valamint azért, mert a fajta még mindig szinte teljesen ismeretlen a származási országon kívül. Ennek ellenére ma már Oroszországon kívül is tenyésztik a fajtát, igaz, csak szűk körben, ezért van remény a folytatásra.

JELLEM

A kuríliai csonkafarkú barátságos, kiegyensúlyozott, békés temperamentumú macska. Nem könnyű kihozni a sodrából, és nagyon jól beilleszkedik bármilyen környezetbe. Nagyon jól kijön más macskákkal, és kitűnő a kapcsolata a kutyákkal és a gyerekekkel is.

GONDOZÁS

Kevés gondozást igényel mind a hosszú, mind a rövid szőrű kuríliai csonkafarkú szőrzete. A hosszú szőrű fajta szőrstruktúrája olyan, hogy nem hajlamos a csomósodásra, így nem igényel több törődést, mint rövid szőrű társai.

Küllem / TEST

A kuríliai csonkafarkú közepes méretű, lábai hosszúak, erősek és izmosak, aránylanak a test többi részéhez. Hátsó lábai kicsit hosszabbak, mint a mellsők. Erős mancsai ovális alakúak. Farka rövid, de arányos.

FEJ

A fejforma egyenlő szárú háromszöget formáz, homloka széles, de nem lapos, pofája erős és kerek. Az orrvonal közepesen hosszú, stop nélküli. Az állnak erősnek kell lennie. A közepes nagyságú fülek nincsenek túl magasan, és nem állnak túl messze egymástól, enyhén előredőlnek. A fülek vége finoman lekerekített. A nagy szemek enyhén oválisak, ezzel éber tekintetet adnak a macskának. A kuríliai csonkafarkút mind rövid, mind hosszú szőrrel tenyésztik. A hosszú szőrűek bundája félhosszú, amely tapintásra puha és selymes, aljszőrzete pedig lágy. A szőrzet a fejen, a vállalton és a mellső lábakon rövidebb, mint a test többi részén. A hosszú szőrűek vastag és sűrű „bricseszt” viselnek. A rövid szőrű kuríliai csonkafarkú bundája testhez simuló, lágy és fényes.

SZÍNEK

A colorpointot kivéve minden szín megengedett. A cirmos mintázat, különösen az ezüst cirmos, nagyon népszerű. A szemszín a bunda színétől függ, de legjobb, ha sárga, zöld vagy- sárgászöld.

MEGJEGYZÉS

• A kuríliai csonkafarkú rövid farkát okozó gén domináns öröklött, és nem okoz semmiféle fogyatékosságot vagy problémát. A homozigóta állatoknál (azoknál, amelyeknél két gén okozza a farok rövidségét) ez nem is jelent halálos faktort.

• A kuríliai csonkafarkút időnként összetévesztik a karéliai csonkafarkúval, valószínűleg azért, mert mindkettő orosz eredetű. A karéliai csonkafarkú Nyugat-Oroszországból származik (míg a kuríliai a keleti orosz határvidékről), és a karéliai faroknélküliségét egy recesszív öröklött gén okozza. Kinézetre is különböznek egymástól - a karéliai csonkafarkú minden szempontból nézve kevésbé tömzsi testalkatú és típusú.

• Mivel a kuríliai csonkafarkú természetes fajta, mely önmagától alakult ilyenné, más fajtákkal való keresztezése kizárt.